A szűz, a sóher, a Mikulás és a többiek című darabbal nyitja az évadot az Átrium Film-Színház. Divinyi Réka kortárs komédiája Machiavelli: Mandragóra című vígjátéka nyomán született. A Spirit Színház előadását szeptember 27-én mutatják be Magács László rendezésében, Lázár Katival, Horváth Szabolccsal, Szerémi Zoltánnal, Fülöp Zsigmonddal a főbb szerepekben. A darabról a szerzőt kérdezte Hegedűs Claudia.
- Mennyire volt embert próbáló feladat átírni egy ötszáz éves vígjátékot a kortárs szemnek, fülnek?
Valóban elég nagy munka volt, és egy hatalmas vakugrás is, mert elég rövid idő alatt kellett megírni a darabot. Az azonban hozzátartozik, hogy Magács László rendezővel, előzetesen sokat beszélgettünk a Mandragóráról, akkor, amikor még csak felvetődött a gondolat, hogy színpadra kellene állítani. Mindmáig hihetetlenül izgalmas, és aktuális a darab: a becsületről, a tisztességről szól, arról, hogy mennyit ér az ember, amikor válaszút elé kerül, és a döntésével megmérettetik. Nagyon is aktuális kérdéseket feszeget, de sajnos az eredeti mű nyelvezete, dramaturgiája már nem elég modern ahhoz, hogy a közönség könnyen befogadja.
Egy beszélgetésünk során merült fel, hogy mi lenne, ha írnék egy kortárs darabot a Mandragóra nyomán. Az tény, hogy meglehetősen nagy falat volt, abban a tekintetben, hogy egyetlen mondat sem maradt benne az eredetiből. Annyira más ugyanis a commedia dell’arte műfaj, mint ez a mai, inkább a filmes vígjátékokhoz hasonlítható szöveg, hogy egész egyszerűen nem lehetett összepasszolni a kettőt. Bár nagyon szeretek bizonyos mondatokat vagy helyzeteket az eredetiből, amikor megpróbáltam őket belehelyezni a szövegbe, sajnos kivetette magából. Ugyanakkor persze örömmunka volt kitalálni, hogyan lehet áthangszerelni Machiavelli máig érvényes történetét kortárs nyelvre és helyzetekre.
Divinyi Réka A szűz, a sóher, a Mikulás és a többiek című darab szerzője, fotó: Pályi Zsófi
- Az elmúlt csaknem másfél évtizedben, sikerfilmek forgatókönyvírójaként ismert meg a közönség. A sokévnyi „hűtlenkedés” után, ezzel a darabbal tértél vissza a régi szerelmedhez, a színházhoz. Könnyű volt rátalálni a régi-új írói hangodra?
Ez a mostani történet egy érdekes kísérlet számomra. Ahogy utaltál rá, annak idején, színház szakon végeztem a Színművészetin, és pár évig dolgoztam is dramaturgként, színpadi szerzőként. Az elmúlt tizenegynéhány évem azonban a forgatókönyvírásról szólt. Ebben a darabban pedig, valahogy megpróbáljuk ötvözni a színházi és filmes műfajt, ami mindannyiunknak izgalmas kihívás. Ugye általában a filmes párbeszédekre a minimális szöveg a jellemző, mert a kép legalább ugyanannyit elmesél, mint a dialógusok. A színház viszont egy sokkal locsogósabb műfaj, ott helyük van a nagy körmondatoknak.
A szűz, a sóher, a Mikulás és a többiekben ezt a kettőt próbáltam összehozni, vagyis a filmes jelenet- és dialóg-technika megjelenik ebben a darabban, illetve reményeink szerint egyfajta filmes vágástechnika is. Ezalatt azt értem, hogy nem minden jelenet kezdődik majd pont az elején, és fejeződik be hajszálra a végén, hanem esetleg belevágunk valaminek a közepébe, ahogy a filmeknél is szokás. Azzal kísérletezünk most, hogy miként tudjuk összemosni a filmes és a színházi világot, vagyis, hogy mikor jöhetnek létre olyan pillanatok, amikor ezt a két mesélési technikákat ötvözni lehet.
- A rövidre vágott mesélési technikák és az örökzöld történet hozta a parádés nyelvi fordulatokat, vagy a hétköznapi valóságból elcsípett mondatok teremtették meg a helyzetkomikumokat?
Nyilván a történet, mert az ugye adott volt, és ahhoz alkalmazkodnunk kellett, még akkor is, ha helyenként változtattunk rajta. Néha úgy éreztem, hogy a darabnak a mondanivalója erősebben kijön, ha átalakítunk szituációkat, beleveszünk új karaktereket, vagy éppenséggel kihagyunk valakit. Ezáltal történtek változtatások a szerkezetében és a cselekményben is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy Machiavelli komédiája, itt és most, hogy tud megszólalni mai figurákkal, mai helyzetekkel, és egy mai vígjátéki nyelvezettel. Röviden azt kellett kitalálni, hogy ehhez az adott történethez milyen mondatok illenek.
- Ha nem is egy az egyben, de voltak-e hús-vér ismerőseid, akik megrajzolták az alakok kontúrjait?
Ez egy vígjáték, így nyilván minden karakter egy kicsit elrajzolt, de közben meg minden egyes figura megtalálható a szűk környezetünkben. Valóban vannak olyan szereplők, akikre rá lehet ismerni, ott van például a megalkuvó típus, vagy az, aki mindent eladna, mert semmi sem szent számára, vagy az, aki állandó bizonyítási kényszertől szenved, nem beszélve arról, aki próbál tisztességes maradni, de állandóan meginog, és így tovább. Igenis vannak ilyen emberek körülöttünk, még akkor is, ha ezeket mi vígjátéki karaktereknek kezeltük, és nem lehet egy az egyben megfeleltetni őket az ismerőseinkkel. Akkor fog jól működni ez a darab, ha lesznek benne olyan pillanatok, amikor magunkra ismerünk, vagy éppen szívbe markol egy helyzet, és elgondolkozunk, hogy valójában min is nevetünk. Komoly kérdésekről szól ez a darab, mint egyébként minden jó vígjáték.
- S ha már a lényegi kérdéseknél tartunk. A te Mandragóra-átiratodban a legbölcsebb figura az anya, a kuplerájosné – megformálója Lázár Kati -, aki kimondja az életigazságokat. Neki adtad a legjobb mondatokat, gyanítom nem véletlenül…
Hoztunk egy olyan döntést, hogy a mi darabunkban a madám képviseli Machiavelli filozófiáját az erkölcsiségről. Egyébként azt szeretem ebben a műben, hogy alapvetően mindenkinek megvan a maga igazsága. Bármelyik szereplő szemléletébe bele tudunk helyezkedni, és az ő szemszögéből nézve, érthető és helyes, amit tesz, mert olyan motivációi vannak, amik elfogadhatóvá teszik ezeket a döntéseket. Machiavelli ugye azt mondta – amit bele is építettünk egyébként a darabba -, hogy szerinte túl sokat várunk el az emberektől az erkölcs nevében, olyasmiket, amelyekre alapvetően nem képesek.
Szerinte egy kicsit lejjebb kellene vinnünk az elvárásainkat, és akkor máris sokkal könnyebb lenne mindenkinek. Ebben talán van egy pici igazság, még ha szomorú is, hogy így van. Nálunk gyakorlatilag a kurva maga Machiavelli, aztán ki-ki eldöntheti, hogy kivel ért egyet…
Szerző: Hegedűs Claudia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.