Molnár Piroskával készített interjút a Szimpatika.hu. A színésznő többek közt arról számolt be, hogy már a második olyan bábosztály kapott diplomát, akiket beszédre oktatott, és elárulta: az ő idejében nem voltak ennyire leterhelve a színésznövendékek. Lapszemle.
"A hasonló korú kolléganőim is sokat dolgoznak. Kénytelenek vagyunk, és hát, ha az embert megkínálják egy szereppel az anyaszínházán kívül, és az anyaszínháza elengedi, akkor miért ne vállalná el? Mondjuk, szükség is van az anyagi részére. Ritka az a színész, aki megengedheti magának, hogy csak egy színházban játsszon. Tanítani pedig nagyon szeretek, most kapott diplomát a második bábosztályom, akiket beszédre oktattam a Színház- és Filmművészetin. Szerencséjük van, eddig még mindegyikük kapott állást" - mesélte Molnár Piroska.
A színművésznő úgy látja, a fizikai színház nagy jövő előtt áll, kialakult egy közönsége, sokan vannak, akik szeretik ezt a stílust, nemsokára végez az első ilyen osztály is a Színművészetin.
A kérdésre, milyen volt az ő idejében a főiskola, Molnár Piroska így válaszolt: "Békés megyében voltam gyerek, Kunágotán. De általános iskola után rögtön Szegedre kerültem középiskolába, onnan pedig azonnal felvettek Budapestre, ahová felköltözni azért, mi tagadás, furcsa volt. Pártos Géza lett az osztályfőnököm, Sulyok Mária a beszédtanárom. Tanított még Békés András, Gosztonyi János, Gáti József is. Ugyanolyan volt a Vas utcában az élet, mint most, bár talán nekünk több időnk volt. Elképesztő, hogy most mennyire el vannak foglalva a gyerekek. Nekünk még volt szabadnapunk, a maiaknak már nincsen. A 24 órából 20-at dolgoznak, az első két évben ki sem tehetik a lábukat az egyetemről, csak harmadik, negyedik évben. Most, hogy ötéves lett az oktatás, harmadévben is nehezen mozognak, vizsgaelőadásaik vannak, folyamatosan arra készülnek, eszeveszettül be vannak fogva."
A teljes interjú itt olvasható.