'Pintér Béla társulata olyan, mint egy meleg akol' - Interjú Kovács Mártonnal

Szeptember 21-én a Magyar Dráma Napján 'A ma született' – születésnapi beszélgetés keretében Till Attila beszélget Pintér Bélával az Átrium Film-Színházban. A zenéről Kovács Márton, Zságer-Varga Ákos, Wágner Puskás Péter és Némedi Árpád gondoskodik. Az előadás kapcsán Hegedűs Claudia kérdezte Kovács Márton zeneszerzőt.

- Készült-e olyan dal, amit kifejezetten erre az alkalomra komponáltál? 

- Amikor megkérdeztem Bélától, hogy milyen zenei hangulatra vágyik a születésnapján, elárulta, hogy nem igazán akarja, hogy idézgessünk a darabjaiból, hanem az érdekli, nekünk mi jut eszünkbe a munkásságáról. Már vannak elképzeléseim, amelyeket megosztottam zenész barátaimmal – Zságer-Varga Ákos, Wágner Puskás Péter és Némedi Árpád -, akikkel együtt muzsikálunk majd ezen az estén. Miután két zongorista is van ebben a kvartettben, így az első ötletem az volt, hogy egyikőjük játsszon Fender-zongorán, a másikuk pedig egy pianínón. Emellett Árpi cimbalmozna, jómagam pedig hegedülnék, mivel ez így együtt, egy számomra is újfajta hangzást eredményezhet. Az sem titok, hogy mind a négyen hajlamosak vagyunk a színpadon rögtönözni, így szinte biztos, hogy a népzenéből kiindulva, valamilyen improvizációs zene születik meg akkor és ott. Valamint megpróbáljuk zenei nyelven is megfogalmazni azt a hangulatot, amit nagyon szeretek Béla színházában: azazhogy egy nagyon vidám helyzetben, egyszer csak az embernek összeszorul a gyomra. Mindez nekem azért annyira ismerős érzés, mert Mohácsi János (Kovács Márton színházi alkotótársa – a szerk.) is nagyon hasonló módon csinál színházat. Egyrészt készülök kifejezetten erre az estre írott zenével, másrészről pedig már keresgéltem olyan dalt, ami nem feltétlenül szerepel a társulat darabjaiban, de valamilyen módon mégis jellemző arra, amit ők csinálnak. 

- Számodra mit jelent a 15 éves Pintér Béla és Társulata?
- Nekem olyan ez a társulat, mint egy nagyon meleg akol, ahol fapadokon lehet ücsörögni, ami nagyon jó, csak vigyáznia kell az embernek, nehogy a fenekébe menjen egy szálka. Ez nyilván nagyon szubjektív, de nekem hihetetlenül otthonos az a közeg, amiben létezik a Pintér Béla társulat. Korábbról, mondjuk a kilencvenes évekből nem ismertem őket, de a történeteikből és az előadásaikból kiderül, hogy hasonló helyeken járhattunk. Itt elsősorban az erdélyi emlékeikre és élményeikre gondolok, én is nagyon sokat jártam arrafelé. Valószínűleg ettől annyira ismerős az a légkör, ami körüllengi az előadásaikat, ami a velük való együttlétek során megszületik. Nagyon fogékonyak mindarra, ami a világban, vagy akár velünk, egy kisebb közösséggel történik, a sok fájdalomra és nehézségre. Vagyis az otthonosság, amiről beszéltem, az nem egy mindent maga mögött tudó kényelemről szól, hanem abban benne van a mindennapok nyűge és nyavalyája, de közben meg a nagyon nagy szeretet is, egymás és az élet iránt is. 

- Mindeközben ott van az a fricskás félmosoly is, nem?
- Nagyon sok humor van bennük, amit rettenetesen szeretek. Erről jutott eszembe, hogy nagyon örülnék, ha ezen az esten, Béla táncra perdülne. Semmiképpen nem szeretném ott hirtelen meglepni egy ilyen ötlettel, így addig még rákérdezek, hogy lenne-e hozzá kedve. Ez azért lenne jó, mert ő nagyon-nagyon jól táncol, és mi tudunk talpalávaló zenét is játszani. Ahogy így beszélgetünk, egyre több minden jut eszembe, s most azt gondolom, hogy ki lehet még fundálni néhány dolgot, amitől pezsgő és eleven tud lenni ez a zenés beszélgetős est.

- Nemcsak a Pintér Bélék életében megkerülhetetlen a Parasztopera, de a te pályádon is mérföldkő, így kizártnak tartom, hogy szeptember 21-én ne idézzetek a darabból! Már csak az a kérdés, hogy a Pintér Béla-Darvas Benedek, vagy a Mohácsi János - Kovács Márton-féle változatból látunk, hallunk részleteket, vagy is-is?
- A Parasztopera valóban nagyon hozzám nőtt. Ugye kétszer is dolgoztam vele, egyszer kaposvári főiskolásokkal, majd pedig a Pécsi Nemzeti Színházban. Ráadásul voltunk annyira szemtelenek, vagy nem is tudom milyenek, hogy Mohácsi Jánossal bele is nyúltunk, ő a szövegbe, én pedig a zenébe. Már azt nagy ajándéknak tartom, hogy ezzel a darabbal foglalkozhattunk, arról nem is beszélve, hogy Béla és Darvas Benedek (a Parasztopera zeneszerzője – a szerk.) is elfogadta a mi átiratunkat. Zeneileg itt elsősorban a kórusra gondolok, amit mi bele tudtunk tenni a darabba. Ez a főiskolán adottság volt, mert egy teljes osztállyal hoztuk létre az előadást, s nem akartuk, hogy akinek épp nem volt szerepe, csak úgy lógassa a lábát. Egyébként beugróként, Pintér Béla társulatával is játszottam a Parasztoperát. Irtó vicces volt, mert izgultam, nehogy a saját változatunkat kezdjem el véletlenül. Korábban ugyanis annyit játszottam a mi előadásunkat, hogy kívülről tudtam a darabot, így amikor velük léptem fel, nagyon figyelnem kellett, nehogy automatikusan a mi verziónk jöjjön elő. Visszatérve a kérdésedre, azt konkrétan nem terveztem, hogy ezen az esten a Parasztoperából valamilyen részletet előadjunk. Azonban amit a beszélgetésünk elején említettem, hogy a népzenéből kiindulva áll majd össze az est anyaga, az tulajdonképpen erre is vonatkozik. Azt a fajta gondolkodásmódot szeretnénk a magunk módján követni és felhasználni, amit Béla és Bence közösen kialakítottak. 

- Ez a zenés beszélgetős est egy kellemes intermezzo az életedben, de szeptember lévén, zajlanak a szorgos színházi hétköznapok. Min dolgozol éppen?
- Most a „nyomozómunka” tölti ki leginkább a napjaimat. Mohácsi Jánossal próbáljuk a Radnótiban, a Nemzetközi sikerre való tekintet című darabot, és egyelőre keresem-kutatom, hogy mi lehet ebben az előadásban a zene szerepe. Illetve gondolkodom egy későbbi operán, amiről egyelőre azt érzem, hogy számomra egy elég nagy falat, úgyhogy az még sok-sok kutatást igényel. Egyébként abban sem vagyok biztos, hogy operának lehet-e majd nevezni, de mindenesetre egy Pilinszky darabbal – Urbi et orbi – foglalkozom intenzíven. Amennyiben ebből lesz valami, úgy Rusznyák Gábor rendezné meg az előadást, és nagyon szeretném, ha a Szakértők zenekarral és a HOPPart Társulattal tudnánk ezt létrehozni.

Szerző: Hegedűs Claudia