Ötven éve, 1963. szeptember 18-án halt meg Benedek Tibor színész, konferanszié, az egykor oly népszerű kabaréfigura, Zacsek megszemélyesítője.
Benedikt Tibor néven Miskolcon született 1911. szeptember 16-án. Apja utazó kereskedelmi ügynök volt, az ifjú Tibor azonban másra, többre vágyott: a kereskedelmi iskolában letett érettségi után azonnal beiratkozott az Országos Színészegyesület Színészképzőjébe. Apja belenyugodott döntésébe, csak azt kérte, színészként ne a Benedikt nevet használja, így lett Benedek Tibor.
1931-ben friss diplomával a zsebében Érsekújvárra szerződött, ahol több műfajban kipróbálhatta magát és a közönség is szerette. Az ő álma azonban Budapest volt, ezért 1934-ben szerződését felmondta és a fővárosba költözött, noha semmilyen színházi munka nem várta. Nem kevés viszontagság után a nagy hírű Arizona mulatóba került dzsesszénekesnek, itt négy évig szórakoztatta az előkelő vendégeket. Származása miatt 1938-tól nem léphetett színpadra, ezért ügynökösködést vállalt, hogy magát és özvegy édesanyját eltarthassa. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be és a szovjet frontra vitték, s csak három esztendő múlva került haza.
Színészként nem tudott elhelyezkedni, tisztviselő lett. 1948-tól a Művelődési Minisztérium által szervezett, Magyar Múzsa néven működő utazótársulattal járta az országot, két évvel később a Magyar Rádió társulatába került, majd a Kamara Varieté tagja lett. 1951-ben az akkor megalakult Vidám Színpadhoz hívták, ahol együtt dolgozott többek közt Kazal Lászlóval, Salamon Bélával és Kibédi Ervinnel. A Révay utcai színházban magára talált, kialakította összetéveszthetetlen játékstílusát, úgy lett népszerű, hogy sosem játszott főszerepet. Az igazi sikert a kabaré műfajában aratta, a jól értesült, tudálékos kispolgár Zacsek szerepében. Jellegzetes, nazális hangját a közönség nevetéssel és tapsviharral jutalmazta, különösen, ha elhangzott a várva várt refrén: "Így van, Cicvarek?" Legendás szócsavarásai, szórövidítései voltak, az ő "találmánya" a nyelvészeket megbotránkoztató, de a köznyelvben is meghonosodott mibul, problema és példul szavak. Filmszerepeivel is népszerű lett, olyan nagy sikerű alkotásokban játszott, mint a Kétszer kettő néha öt (1954), a Dollárpapa (1956), a Felfelé a lejtőn (1958), a Fűre lépni szabad (1960) vagy a Felmegyek a miniszterhez (1961).
Bármilyen jól érezte is magát a Vidám Színpadon, a nagyobb gázsi ígéretéért átszerződött a Petőfi Színházhoz. Időközben azonban betegeskedni kezdett, gyomorfekéllyel meg is operálták, így új társulatában alig volt színpadon. A műtét után az addig derűs, életvidám ember megváltozott, minden ok nélkül gyógyíthatatlan rákbetegnek hitte magát. Életébe beköltözött a rettegés, alig evett, kímélte magát, kerülte a beteg kollégákat, hosszabb szerepelést nem vállalt, csak rövid jelenetekben láthatta a publikum, immár ismét a Vidám Színpadon. A közönség magánéleti szorongásaiból, félelmeiből mit sem érzékelt, hiszen mindvégig a legkedveltebb komikusok egyike volt, sőt a televízió közvetlenül a halála előtt önálló Benedek-műsor összeállításán dolgozott.
Két nappal 52. születésnapja után úgy döntött, nincs tovább: 1963. szeptember 18-án önkezével vetett véget életének. Fia, Benedek Miklós szintén színész lett, unokája a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Benedek Tibor, aki jelenleg a férfi válogatott szövetségi kapitánya.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.