„Kijöttünk a nézők közé” – Szőcs Artur mesélt

A nyári előpremier után szeptember 20-án mutatták be Huszka Jenő-Martos Ferenc Lili bárónő című operettjét a Miskolci Nemzeti Színházban. Szőcs Arturral, a darab rendezőjével Szalóczi Katalin beszélgetett. Lapszemle.

Az Észak-Magyarország cikkéből:

„Csupán egyhetes felújító próbát tartunk szeptember 16-tól. A Nyári Színházban teljes mértékben bevontuk a játékba a nézőteret, beleértve a lámpatartó oszlopokat is, kijöttünk a nézők közé. A nagyszínházi nézőtér kicsit más, de majd meglátjuk. Ettől eltekintve viszont az előadás ugyanazt az élményt nyújtja majd, mint amit öt alkalommal ezelőtt láthatott a közönség” – válaszolta Szőcs Artur a kérdésre, hogyan viszik be a szabadtéri előadások után zárt térbe a Lili bárónőt. 

Az interjúban Szőcs Artur kifejtette, miként segíti a színészi játék és a rendezői eszközök a darab humorának kibontakozását: „A humoros gegek megtalálhatóak a műben, csak ki kell dolgozni ezeket a ma már naivnak tűnő poénokat, hogy visszaadják az operett szerethető báját. Ehhez rengeteg munka szükséges, és nagy érdeme van a kórusnak, a férfi és a női karnak, akik ugyanolyan sokat dolgoztak, mint a táncosok: ők együtt teremtették meg ennek a vidéki kastélynak a különleges légkörét, s erősítették az egyes szereplők érzelmi kitöréseit a jelenlétükkel. A szerzők által írt példányból ugyanakkor semmit sem húztunk ki, inkább megküzdöttünk minden egyes mondattal” – vallja a rendező.

A rendező arról is vallott, miért pont ezt az operettet vitte színre: „A Lili bárónő volt az első színházi élményem, de még annyira pici gyermek voltam, hogy sokáig fogalmam sem volt, mi lehetett, amit láttam. Csak zöld színű ruhák maradtak meg belőle, és az érzés, hogy ott akkor valami nagy dolog történt velem. A rendező szakon egyébként harmadéves feladatként foglalkoztunk a műfajjal: két-három részletet dolgoztunk fel a Lili bárónőből és a Marica grófnőből. Ekkor jött a felismerés, hogy a "zöld ruhás" a Lili bárónő volt” – összegzett Szőcs Artur.