„Dehogy vagyok én apáca” – Váradi Hédire emlékezünk

1929. szeptember 22-én született Váradi Hédi Kossuth-díjas színésznő. A Múltidézőben Váradi Hédi 1967-ben írott cikkét is elolvashatják.

Váradi Hédi pályájáról röviden:

1929. szeptember 22-én született Újpesten és 1987. április 11-én halt meg a fővárosban. Amatőrszínész szülei az Újpesti Munkásotthonban szerepeltek néhány előadáson, amelyre Váradi Hédi is ellátogatott néhányszor. Példájuk indította el a gyermeket a színészi pályán. Rózsahegyi Kálmán színiiskolája után 18 évesen elsőre bejutott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Szemes Marival, Psota Irénnel, Berek Katival, Horváth Terivel és Soós Imrével járt egy osztályba.

A Főiskola elvégzését követően 1952-ben a Madách Színház (ma Magyar Színház) tagjai közé szerződteti. 1961-ben házasságot kötött Bessenyei Ferenccel, akitől végül elvált. Tizenkét Madáchos évad után a Nemzeti Színházhoz került 1964-ben, amelynek 23 éven keresztül, egészen a haláláig tagja maradt. Számtalan alakítása közül a legismertebb Shakespeare Júliája, Shaw Kleopátrája, Az ember tragédiájában Éva, valamint a Bűnbeesés után című drámában Maggie szerepe. Az Imádok férjhez menni című darab Viktóriájaként ő énekelte először az Engem nem lehet elfelejteni című későbbi nagy slágert. Az utolsó nagy főszerepét Schiller Stuart Máriájában játszotta. Sikerei ellenére a Nemzetiben boszorkánypert indítottak ellene, így éveken át nem kapott szerepet. A mellőzöttség éveiben önálló gyermekműsoraival és előadóestjeivel járta az országot, valamint a Józsefvárosi Színházban is vendégszerepelt, emellett pedig több tucat filmben szinkronizált.

Váradi Hédi kölcsönözte Tádé hangját a Mazsola és Tádéban, Szerénkéjét a Frakk a macskák rémében és Irmáét a Frédi és Béni című mesékben. 1950-ben főiskolásként statisztált a Dalolva szép az élet című filmben, majd több mint ötven filmben és tévéfilmben szerepelt haláláig. Emlékezetes alakításai az apáca ápolónő (Alba Regia, 1961) és az utcalány (Gömböc, 1962): utolsó filmjében az Egy gazdag hölgy szeszélyében már annyira beteg, hogy Temessy Hédi kölcsönzi a magyar hangját. Váradi Hédi végül súlyos betegségben hunyt el a Gyáli úti kórházban, mert nem járult hozzá az életmentő műtét elvégzéséhez.

1960-ban Jászai Mari-díjjal, 1966-ban Farkas–Ratkó-díjjal tűntették ki. Az Érdemes művész címet 1968-ban, a Kiváló művész díjat pedig 1973-ban kapta. Munkásságát 1975-ben Kossuth-díjjal is elismerték.

Váradi Hédiről saját szavaival:

Ha én felnőtt volnék: Elemista koromban dolgozatot írattak velünk: ki mi akar majd lenni, ha felnőtt lesz, és én sok oldalt telikörmöltem, nem törődve a fontos külalakkal, hogy színésznő akarok lenni. Hogy miért? Hát, nem lehet azt tudni. Olyan természetes volt.

Felkészültség: Én mindent rettenetesen komolyan veszek. Talán ez már szerencsétlen dolog is, én nem tudok egy kicsit sem rutinkészségemre hagyatkozni, nem tudom megtalálni a pihenőket sem a színészi pályán. Nekem minden sokkal többe kerül, minden előadás hallatlan izgalom, és akár sanzont éneklek, vagy nyári operettben játszom, soha semmi lazaságot nem tudok megengedni magamnak.

Jelenről: Én úgy élek, hogy nem élek a múltban, a jövővel sem nagyon foglalkozom. A jelent építem, és ha az ember a jelen minden percében igyekszik helytállni, okosan és értelmesen élni, akkor épül a jövője is.

Jövőről: Nem félek a jövőtől, minden feladatot örömmel várok, sose megyek elébe semminek, bármi légyen is, amit Thália kegye juttat nekem, teljes szívvel csinálom.

Ambivalencia: Ember vagyok, akiben él egy színésznő. Sokáig kínlódtam e kettőség miatt. Nem értettem magamat, nem mindig tudtam azonosulni ezzel a színésznővel, aki bennem él, s akivel csak ritkán tegeződünk. Mikor a külső kör az elmúlt 10-15 év alatt csendesebb lett körülöttem, akkor tudtam rendet teremteni magamban.

Szeretet: Azt hiszed, nagy tett kell ahhoz, hogy megmaradj az utókornak. Végtelen és önzetlen szeretet kell hozzá.

A színésznő szerepeiről saját szavaival:

A kislány józansága: Mirában törekedtem, hogy kifejezzem okosságát, józanságát. Szerintem ez a lány tudja, a szerelem, amely most megérintette, egy életre szóló lesz számára. (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom)

A kisember nagysága: Gittel Moscában a "kis egyéniség nagysága" vonz engem, és arra gondolok közben, hogy mennyi ember van, aki azért kallódik el, mert nem találkozik egy értékesebb emberrel, aki észhez tudja téríteni, aki egyenes vágányra terelheti az életét. (Gibbson: Libikóka )

Gőgös hidegasszony: A Kormányzóné szerepét először nem szerettem, úgy éreztem, távol áll tőlem a gőgös, hideg asszony érzelemmentessége, ám ahogy megéreztem a stilizált mozgásban rejlő lehetőségeket, és tánckészségemet hasznosítani tudtam ebben, estéről estére jobban megkedveltem. (Brecht: A kaukázusi krétakör )

A szorongó: A Cleopatra olyan dráma volt számomra, melybe majdnem belepusztultam. Kishitűség, félelem, kétségbeesés gyötört napról napra, alig mertem kimozdulni hazulról, szinte reszketve mentem be esténként az előadásokra, csak a közönség tapsa vidított fel. Ezt a szerepet szívesen eljátszanám újból, talán ma nyugodtabb lennék, mint akkor. (G. B. Shaw: Caesar és Cleopatra)

A beugrós: A Szilveszter-ben Psota Irén szerepét vállaltam, a Száz nap házasság-ban Gyurkovics Zsuzsát helyettesítettem, legutóbb pedig tizennyolc óra alatt megtanultam Mezei Mária szerepét a Nem az én fejem című darabban. Szeretek beugrani, mert szeretem az erőpróbát, a merész bizonyítást. Persze, az erőpróbát nem mindig a beugrás jelenti, hanem gyakran egy szerep megformálása is.

A maszkon túl: Igazán erőt kellett vennem magamon belülről, hogy kifejezően eljátszhassam a szüntelen „lelki szembesülést”, mert voltaképp egészében ilyen ez a szerep. De én magam nem ilyen vagyok. Nem. Szeretek érzéseket játszani, miközben a Krétakörben meg egy érzéstelen anyát játszom. Megvallom, eleinte könnyeztem a merev maszk alatt, amikor Gruse-tól elszakítom a gyereket. (Alba Regia 1961.)

Apáca: Kitört belőlem minden visszafogottság, s valóságos bakugrásokkal táncoltam, énekeltem, s közben fennhangon mondogattam, dehogy vagyok én apáca, dehogy vagyok - Az Alba Regia című film felvételeinek szünetében. (Alba Regia 1961.)

Forrás: Színészkönyvtár.hu, Színházi Adattár, Színház.hu