Pénteken Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékával indult az Újszínház évada. Ennek kapcsán kérdezte az előadás rendezőjét, Bodolay Gézát a Magyar Narancs. Lapszemle.
A Magyar Narancs cikkéből:
Bodolay Géza írásban válaszolt a kérdésekre, mivel 1994 óta nem ad élőszóban interjút. "Az akkori Nemzeti Színházat érintő folyamatos elmebaj keretében a Menyegző Wajda-féle előadatása körül zajlott a happáré, s néhány interjú tökéletesen átferdítette az elhangzottakat" - indokolta döntését a rendező.
Beszámolt arról, hogy Dörner György, az Újszínház igazgatója márciusban azzal hívta fel, vajon volna-e kedve és ideje az őszi bemutatóra. "Gyávaság lett volna azt mondanom, hogy Móriczot nem rendezek" - fogalmazott Bodolay Géza. Hozzátette, pár hónappal korábban már megkereste a teátrum Jókai Mór Bolondok grófjával, és ugyan a címe nagyon tetszett neki, ám a darabbal nem tudott volna érdemben mit kezdeni, ezért nem vállalta.
Fotó: Simara László
"Dörner pályázati dolgozatával továbbra sem értek egyet: annak szövege részben vállalhatatlan, részben tűrhetetlen. Ám a játszó színművészek és Móricz színvonalát ez ugyebár nem érinti: mindannyian nagyszerűek. Nem tudom, adódott volna-e máshol lehetőség együtt dolgoznom Esztergályos Cilivel, Tordai Terivel és Császár Angelával. Hasonló öröm a találkozás az ifjú főszereplőkkel: Nemes Wandával és Jánosi Dáviddal is. S ami változott: eltávozott az a szellemi drámaszerző (Csurka István), akinek a darabját én már 1991-ben sem voltam hajlandó megrendezni Kecskeméten" - fogalmazott Bodolay Géza.
A rendező kiemelte: teljes alkotói szabadságot kapott a színház vezetésétől. "Bár ez nem újdonság: 1984 óta ez a helyzetem. A darabot a Móricz-életmű választotta, s mivel a Nemzetiben egyszer már elkerült, másodszor nem térhettem ki előle. Akad, ami szép, van, ami jó – és van, ami ocsmány, és van, ami rossz. Ha nem így lenne, akkor nem lenne érdemes színházat csinálni" - írta Bodolay Géza.
A teljes interjú itt olvasható.