Szeptember 25-én lesz hetvenéves Csomós Mari Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész.
"Ma a tisztelet és a megértés hiányozik abból a világból, ami minket körülvesz. Már 42 éve szolgálom a Közönséget (így, nagy kezdőbetűvel). S nekünk színészeknek nem az a dolgunk, hogy megosszuk a nézőket, hanem hogy – legalább azon az estén – valamennyien ugyanazt érezzék". (Csomós Mari)
Vajdácskán, egy Sárospatak melletti kis bodrogközi faluban, négygyermekes családban született. Katonatiszt apját többször áthelyezték, ezért sok helyen járt iskolába, Szerencstől kezdve Sátoraljaújhelyen, Nyíregyházán át Ráckevéig. Az érettségi után rögtön felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1965-ben végzett.
A veszprémi Petőfi Színházban kezdte pályafutását zenés-táncos szerepekkel, onnan 1968-ban a kecskeméti Katona József Színházba hívták. 1971-ben a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, ahol Székely Gábor igazgató-főrendező olyan produkciókat állított színre, amelyekkel a teátrum országos hírnévre tett szert. Csomós Mari drámai tehetsége ekkor bontakozott ki olyan nagy formátumú főszerepekben, mint G.B. Shaw Szent Johannája, García Lorca Yermája, Shakespeare Makrancos hölgye, Csehov Három nővérének Másája.
Amikor Székely Gábor 1978-ban a Nemzeti Színház művészeti vezetője lett, Csomós Mari vele együtt ment Budapestre. Az ország első színházában Székely és a Kaposvárról érkező Zsámbéki Gábor rendezői szemléletével, módszerével színházi forradalmat indított el. A színésznő útja 1983-ban a markáns színházteremtő rendezőpárossal az önállósult Katona József Színházba vezetett. Itt az elkövetkező években kiváló, közösen gondolkodó és együttlélegző társulatban játszhatott, amely sikert sikerre halmozott, és külföldön is népszerű lett. Csomós Mari pályáján meghatározónak bizonyult a Katonában töltött tíz év, a szakma által is ekkor lett igazán elismert. Emlékezetes alakítása volt Nemesváraljai Gyarmaki Róza Füst Milán Boldogtalanok című drámájában, a lecsúszott Anya Spiró György Csirkefej című darabjában, Násztya Gorkij Éjjeli menedékhelyében, Gertrúd királyné Shakespeare Hamletjában.
1994-ben újra színházalapításba kapcsolódott be, amikor Székely Gábort követve csatlakozott az Új Színház társulatához. Gothár Péter és Novák Eszter rendezésében hálás főszerepeket alakított: Lorca Vérnászában az Anya, Vörösmarty Csongor és Tündéjében Mirigy, Szép Ernő Patikájában a Postamesterné, Csehov Ivanovjában Zinaida Szavisna, Brecht Koldusoperájában Kocsma Jenny lehetett.
Három év múlva, az Új Színház vezetőjének félreállítása után a Bálint András által vezetett Radnóti Színházba szerződött, ahol a mai napig játszik. Itt is nagy hatású főszerepek következtek Valló Péter, Jordán Tamás, Zsótér Sándor és mások rendezésében: szenvedélyes Martha (Albee: Nem félünk a farkastól), élveteg Gurmizsszkaja (Osztrovszkij: Erdő), ravasz Máli néni Füst Milán darabjában, öregasszony (McDonagh: A kripli), Bertha Mason (Brontë: Jane Eyre). A mostani évadban Verát játssza Térey János Protokoll, Dobozocskát Gogol Holt lelkek és Juliane Tesmant Ibsen Hedda Gabler című darabjában.
A színpad mellett a film sem idegen tőle, szerepelt egyebek között az első Jancsó-filmekben, Rényi Tamás Makrájában, a 141 perc a befejezetlen mondatból című alkotásban, a Jadviga párnájában, az Egyszer élünkben és a Presszóban. Számtalan tévéfilmben alakította a legkülönbözőbb női sorsokat, ilyen volt a Tóték, a Cserepes Margit házassága, a Nyolc évszak. A több mint száz színpadi szerep, több tucatnyi játék- és tévéfilmszerep mellett számtalan vers is szerepel repertoárjában.
Művészi teljesítményét számos díjjal ismerték el: a Jászai Mari-díjat 1973-ban, az érdemes művész címet 1978-ban, a Kossuth-díjat 1996-ban vette át. Többször kapta meg a legjobb női alakításért a színikritikusok díját, 1975-ben a Fábri Zoltán által rendezett 141 perc... női főszerepéért a színikritikusok díját ítélték neki oda, 1999-ben a Halhatatlanok társulatának örökös tagjává választották.
Egy interjújában így nyilatkozott: "Azt írják, mondják, hogy a mély belső átéléssel, nagy lélektani hitelességgel megformált színészi alakításaimért érdemeltem ki e kitüntetéseket, aminek őszintén örülök, de amikor próbákra, előadásokra megyek, mindet otthon hagyom... Vallomás helyett játszom, a színház az életem, szerepeim mindent elmondanak rólam, hisz mindegyikben van belőlem valami".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.