"Leleplezzük a mesék kegyetlenségét" - Tengely Gábor Az iglicről

Készül a Katona József Színház és a Bábszínház közös előadása. Az iglic c. darab rendezőjével, Tengely Gáborral beszélgetett a Katona blog.

Mire számíthat a néző?

Caryl Churchill egy kísérletező író, ez a darabja a szöveg, és a drámai helyzetek szempontjából is költői. Tulajdonképpen több párhuzamosan futó történetet láthatunk majd az előadásban, és ezek a történetek vagy ellenpontozzák vagy támogatják egymást. Az úgynevezett főszál két lányról szól, Josie és Lily története, akik nagyon erős, szinte testvéri kapcsolatban vannak egymással. A címszereplő Iglic, egy B-kategóriás tündér, viszonylagos varázshatalmakkal és varázstulajdonságokkal, aki megpróbálja megszerezni magának először az egyiket, utána a másikat. Primér szinten ez a történet, közben ugyanúgy szól a társadalom perifériáján élők lelkivilágáról, mint ahogyan szól a mindannyiunk életében jelenlévő függőségekről és azokról a kapcsolatokról, amelyektől nem tudunk vagy nem akarunk elszakadni… Az Iglic egy abszolút felnőtteknek szóló előadás lesz, amihez Cziegler Balázs és Tihanyi Ildikó tervezők teremtenek izgalmas képi világot.


Azt mondod, kifejezetten felnőtteknek szóló előadásról van szó...

Fontosnak tartom leszögezni, hogy a báb egy színházi műfaj, egy esztétika, egy gondolkodásmód, amely nem feltétlenül azonos a gyerekszínházzal. Nem csak gyerekeknek készülnek bábelőadások, hanem felnőtteknek is, a Budapest Bábszínház repertoárjában is találni erre példát.

Másrészt Az iglic nem olyan bábszínház, amilyet az ember várna. Többféle klasszikus bábtechnikát keverünk benne az ún. élő színházzal, tehát vizuálisan is érdekes kísérletre készülünk. A nézőket ide csábítjuk egy mesére, a Bábszínházba, egy olyan helyre, ahol nem biztos, hogy sokszor megfordulnak, ugyanakkor szembe is megyünk azokkal az elvárásokkal, amelyeket a helyszín és a mese fogalma támaszthat.

Az előadás a Katona és a Budapest Bábszínház közös produkciója. Mennyiben volt gyümölcsöző a két társulat közös munkája?

Az, hogy a két színház színészei összekeveredtek, új impulzusokat kaptak és összeadták a tudásukat, különleges atmoszférát ad az előadásnak. Körülbelül öt perc alatt oldódott fel a két társaság, miután először találkoztak. Azt reméljük, hogy a nézőkkel közösen leplezhetjük le a mesék kegyetlenségét, a mesei alakok valóságát, azt, hogy miből táplálkoznak ők. Talán bizarr élmény felnőttként beülni a Bábszínházba, ugyanazokra a székekre, amelyeken délelőtt még gyerekek nézték például a Lúdas Matyit – de szerintem ez a furcsa érzés nagyon jól illik a darab különös hangulatához. Olyan lesz, mintha a varázslatok gyerekkori helyszínén, felnőttként egyszer csak bepillanthatnánk a varázslat mögé, a B kategóriás tündérek és depressziós mesei lények kiábrándító világába.


Te vagy a harmadik, aki Az iglicet itthon megrendezi. Szerinted miért nem népszerűbb ez a darab?

Valószínűleg azért, mert egy nagyon nagy feladvány. Azt hiszem, mi megpróbáljuk érthetővé, élhetővé, kézzelfoghatóvá tenni azokat a metaforákat, amelyek a darabban rejlenek. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, meg kellett találni a mi iglicünket. Aki rendelkezik azokkal a színészi képességekkel, amelyek hitelesíteni tudják ezt a nagyon furcsa, nagyon összetett személyiséget, aki hol öreg, hol fiatal, hol férfi, hol nő, hol úgy viselkedik, mint egy ovis, hol úgy megy előre, mint egy kombájn. Nagyon sok éve tervezem, hogy előadást készítek ebből az anyagból, és annak is sok éve már, hogy Pelsőczy Rékát érzem a megfelelő színésznek hozzá. Most végre együtt dolgozhatunk. 

Általában bábszínházat rendezel. Milyen érzés a bábszínház és az 'élő színház' határán mozogni?

Most sokkal jobban el kell eresztenem az agyamat, mint általában, ugyanis én elég kocka ember vagyok. Szerencsére olyan színészi kreativitással találkoztam, ami nagyon ritka, és a bábnál nem is feltétlenül lehetséges, mert egy bábbal nem lehet jól improvizálni, sokkal kötöttebb forma, muszáj lerakni egy kottát. Miközben megfejtjük közösen a darabot, felszabadító és varázslatos kalandban van részünk. Jó látni, ahogy különböző világok, korosztályok és gondolkodásmódok összeszikráznak. Én most ettől nagyon boldog vagyok...