"Fordítva ülünk az élet bilijén" - Villáminterjú Lázár Katival

Kortárs komédiával - A szűz, a sóher, a Mikulás és a többiek - nyitja az évadot az Átrium Film-Színház. Divinyi Réka darabja Machiavelli: Mandragóra című vígjátéka nyomán született. A Spirit Színház előadását Magács László rendezésében mutatják be a Margit körúti játszóhelyen. Lázár Katival, a darabbéli madám megformálójával, két nappal a bemutató előtt beszélgetett Hegedűs Claudia. 

- Egyebek mellett, a tisztességről, a becsületről, az erkölcsről, no meg persze a döntéseink súlyáról szól ez a darab, csiklandóan mulatságosan, ugyanakkor elgondolkodtató iróniával. A sok-sok álságos figura között, a te színpadi éned, Brigitta asszony az, aki igazán szerethető. Könnyű volt érzelmileg azonosulni ezzel a karakán nővel?

- A színész egy-egy karakterben mindig az ember igazságát keresi, vagyis a dolgok legmélyét kutatja. S ha így nézzük, az én figurámat tartom a legegyértelműbb embernek ebben a kis közösségben. Ez a nő nem kis áldozatot hoz azzal, hogy prostituáltként keresi a kenyerét, és neveli föl a lányát. A darab többi szereplője viszont – kivéve a lányt és a meleg fiút, Brigittához képest -, valóban sumák. Persze ebben a komédiában is lehet mindenkit szeretni, ahogy benne is van a szövegben, hogy: senki nem hibás, de aztán mégis kiderül, hogy pechünkre fordítva ülünk az élet bilijén. Gyarló emberek lévén, folyamatosan elbaltázzuk a dolgokat, hamiskodunk, félünk, tekintélytisztelők és megalkuvók vagyunk, holott egész másra vágyunk. Hát a kurva, az meg nem ilyen, neki van mersze nyíltan vállalni a dolgokat. Nagyon bírom az én Brigittámat. 

- Az is elhangzik a darabban, hogy ott van vége a világnak, ha egy kurva filozofálni kezd. S ha már fordítva ülünk az élet bilijén - ahogy mondod -, akkor nagyon is rendjén való, ha a prostituált mondja ki az életigazságokat, amiket az úgymond tisztes polgárok elhazudnak. Talán jobb hely lenne ez a világ, ha a Brigitta asszonyok hallatnák többet a hangjukat… 

- Valóban minden egészen más lehetne, ha a lényeggel törődnénk. A lényeg pedig nem más, mint a türelem, a bátorság, a bizalom, a szeretet jelenléte az életünkben, meg persze a gyermeki tisztaság megőrzése, amit pedig olyan könnyű elveszíteni. Ez a komédia azért is kedves nekem, mert arról is szól, hogy akkor tesszük tönkre a gyerekeinket, amikor azt hisszük: csak az a jó, amit mi annak ítélünk, és ez alól Brigitta asszony sem kivétel. Nádasdy Kálmán azt mondta nekünk a főiskolán „Ne felejtsék el, mindenkinek megvan a maga kis vacak igaza.” Nos, ez így is van, ezt egy jó előadásnak mindig szemmel is kell tartania. Nemrégiben került ismét a kezembe Csalog Zsolt 80-as évek végén megjelent interjúkötete, amit a kurvák és stricik világáról írt, és megint megállapítottam, hogy ezek a nők - az erkölcsi megbélyegzettségük ellenére is - megrázóan gyönyörűségesek és igazak. Tehát csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal előttük, szeretem és tisztelem őket! És persze hogy Brigittának is igaza van a darabban, hiszen ő szenvedett a legtöbbet, de semmit nem takargat, és nem mismásolja el a dolgokat. 

- Arról nem is beszélve, hogy a töketlen férfiak között még erőteljesebbnek hat a kendőzetlen nyíltsága…

- Igen, egyébként meg úgy érzem, hogy a darabbéli Brigitta asszony attól ilyen szókimondó, mert a saját érdekéről van szó. Nem tudom mit csinálna, ha nem lenne beleszólása abba, hogy elérje a dolgokat. Akkor lehet átérezné azt, hogy ő egy lenézett, megvetett nő, de az én Brigittám nem ilyen helyzetben van, így megteheti, hogy ami a szívén, az a száján!

- Ahhoz, hogy ez a színdarab megszólító legyen, az összes szereplőnek hitelesen kell megszólaltatni a saját igazát. Milyen a fiatal színészkollégákkal a közös munka?

- Állati szerencse, hogy Magács (Magács László, a darab rendezője – a szerk.) egyrészt tehetséges fiatalokat választott, másfelől pedig nem hiú, vagyis engedi, hogy elmondjam az észrevételeimet. Na már most, mi - Szerémi Zoliról, Fülöp Zsigáról, meg magamról beszélek -, nagyon sok jó rendezővel dolgoztunk együtt pályánk során, nagyszerű tanáraink, rendezőink voltak. Örömömre szolgál, hogy olyan instrukciókat oszthatok meg a fiatalokkal, amelyeket mások mellett, Székely Gábortól, Ascher Tamástól, Zsámbéki Gábortól, Horváth Jenőtől, Major Tamástól, Ruszt Józseftől, vagy orosz, román rendezőktől hallottam az évek során. Rengeteget tanultam tőlük, és amit tudok, átadom a fiataloknak. Azt pedig kifejezetten jó látni, ahogy a kollégák – természetesen nemcsak az ifjak - beleteszik a szívüket-lelküket ebbe az emberi természet színét-fonákját felmutató előadásba. 

Szerző: Hegedűs Claudia