"Visszaadta az ember életkedvét" - Selmeczi Rolandra emlékezünk

1969-ben, ezen a napon született Selmeczi Roland. Rá emlékezünk.

Selmeczi Roland pályájáról röviden:

Selmeczi Roland 1969-ben született Budapesten. 1993-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Vígszínház tagja lett. Az utóbbi időben szabadúszóként a Soproni Petőfi Színházban, a Karinthy Színházban, az Új Színházban, a Pesti Színházban, a Madách Színházban és a Szolnoki Szigligeti Színházban is játszott. 

Legfontosabb színházi szerepei közé tartozott Chino (West Side Story), Evaristo (Goldoni: A legyező), Hierlinger Ferdinánd (Von Horváth: Mesél a bécsi erdő), Christian (Rostand: Cyrano), Orsino (Shakespeare: Vízkereszt), Vargányai Guszti (Parti Nagy Lajos: Ibusár). 

Szerepelt az Üvegtigris és a Kútfejek című mozifilmben, emellett több tévéfilmben és sorozatban is (A szabin nők elrablása, Kisváros, Angyalbőrben). Szinkronszínészként számos nagy sikerű film magyar változatában hallhatta a közönség: ő volt A gyűrűk ura trilógia Aragornja, a Shrek 2-ben Csizmás Kandúr, de Brad Pitt és Antonio Banderas is rendszeresen az ő tolmácsolásában szólalt meg.

A 38 évesen, autóbalesetben hunyt el. 

Kiss Antal így búcsúzott a színésztől a Magyar Nemzetben:

Már megint oda egy esély. Oda egy emberélet. Pontosabban te már odaát. Mi meg itt, mosoly, nevetés nélkül, esély nélkül, egy könnyebb, elviselhetőbb életre kárhoztatva. Ugyanis ahol Selmeczi Roli felbukkant, ott a lét elviselhetően könnyű volt, ott még a karthauzi szerzetesnek is potyogtak a könnyei, komoly politikusok kapaszkodtak az asztal szélébe, nehogy a hahotától leforduljanak. És ez volt benne a komoly, a nagyon komoly, a mélység a felszín alatt, visszaadta nekünk, amit elveszettnek hittünk: az életkedvet. Tavaly ilyentájt – Schmitt Pál meghívására – művészekkel Brüsszelben jártunk. A vacsorán remek belga sörök mellett múlattuk az időt, mindenki mesélt, beszélt – volna. De Roland megfordított mindent, kifordított mindenkit, szegény Eperjes is ott lett hosszú idő után epizódszereplő, és Ákos, az énekes csak jeltolmács lehetett. A jeles étterem tulajdonosa azt mondta, hogy ennyi nevetést az elmúlt évtizedben nem hallott. Majd megkoronázva az estét, egy éppen folyamatban lévő beszéd közben felállt Roland, és Kádár János hangján megszólalt: „Én nem tudom, ki maga, de nem tudna egy kicsit rövidebben beszélni?” – tette fel a kérdést. Rezegtek az üvegek, Kudlik Julika fuldokolt, Schmitt Katica levegőért kiáltott a nevetéstől. Ő pedig visszaült. A beszélő egyébként Orbán Viktor volt. Aztán ott megbeszéltük, hogy eljönnek a Pilisi Magyar Színházba, mert lesz egy klassz Máraijuk Kubik Annával, Ince Jóskával és Mécs Károllyal. Eljöttek, parádéztak, majd elmentünk együtt vacsorázni. (Már megint ezek a fránya, elmaradhatatlan vacsorák, az asztal, a társaság, a beszély, a gondolat, a nevetés…) Vacsora közben a pincér letett egy tele korsó sört, pont az üres mellé. Roli ránézett, mélyen elgondolkozott, megfogta a pincér kezét, és méltóságteljesen annyit mondott: „Micsoda különbség!” És igaza volt, tényleg az, csak mi belenyugszunk az ürességbe, ő pedig mindig azt szerette, ha tele van valami, bármi legyen is az, úgy van rendjén. Elmenőben odalépett hozzám, hogy rendezzük a számlát. Rendeztem, mondtam. „Nem úgy van az. Tudod, mit teszek én akkor, ha velem ilyet csinálnak?” Félbetépett egy tízezrest, és odaadta. „Nahát, ezt csinálom. Az egyik fele mindig nálam lesz, a másik meg mindig nálad.” Nagyon emberi, nagyon nagyvonalú, nagyon baráti. Folytatást itt talál.

Egy régi interjú Selmeczi Rolanddal:

A képre kattintva tovább olvashat. 

Forrás: Színház.hu, OSZMI

Köszönet Sáfrány Eszternek.