Alföldi Róbert: 'Biztos van egy magán Robi'

Láthatjuk az X-Faktor mentoraként, előtte öt évig tanúi lehettünk, hogy mit gondol a színházról a Nemzeti Színház élén. Alföldi Róbertet Szily Nóra kérdezte a life.hu interjújában. Lapszemle.

A kérdésre, milyen újra tévézni, Alföldi Róbert úgy felelt: “Annak idején, amikor hajnaloztunk, sikerült elérni, hogy a reggeli műsorban nagyjából természetesen viselkedjek. Nagyon izgultam, hogy ebből vajon mi maradt. Mennyire fogom idegenül érezni magam a stúdióban, mennyire kap el a kamera, tudod, amikor azt érzi az ember, hogy "nyomulnia" kell. Az első napokban kicsit furcsa volt, de most már jó. (…) Másrészt tudtam, hogy aki 10-15 évvel ezelőtt volt valamilyen a képernyőn félálomban, most már nem lenne ugyanaz. Nem azért, mintha megtagadnám. Egy percig se tenném, hanem mert már nem az vagyok. Épp ezért volt kérdés, hogy az, ami most vagyok, tud-e működni a képernyőn egy ilyen típusú műsorban” – mesélte Alföldi Róbert.

 

alfoldi-rober
Arról, terápiás jelleggel mégiscsak jó-e, hogy rengeteget dolgozik, a rendező úgy felelt: “Természetesen van terápiás jellege. Az elmúlt öt évben talán kevésbé, mert akkor az volt a fontos, hogy valami fölépüljön. Csak akkor lehet az embereket hajtani, ha a főnök dolgozik a legtöbbet. Azt mondták, hogy nem vagyok normális. Aztán amikor vége lett, és úgy fejeződött be, ahogy, akkor az volt a fontos, hogy ne legyen idő nyalogatni a sebeket. Ne legyen idő önsajnálatra, hanem menjünk tovább és csináljuk” – számolt be Alföldi, aki arról is beszélt az a rossz, ami az elmúlt időszakban érte, rosszabbnak látszik kívülről.

“Olyan korszakban élünk, amikor az emberek nehezen lépnek bármiért, mert félnek, illetve nagyon erősen átgondolják, hogy mihez adják a nevüket, az arcukat, és mire mondanak igent vagy nemet. Azon kezdenek el agyalni, hogy vajon kifizetődő-e, vagy sem. Ebben a társadalmi közegben - bárki bármit mond - ezek az emberek a Nemzeti Színház mellé tették le a voksukat, és átvitt értelemben valamiféle szabadság mellé is, és ezt mi generáltuk. Mindaz, amit kaptunk közben, illetve az a nagy adag rossz, ami nekem jutott, egyszerűen nevetségessé vált” – vallotta Alföldi.

Azt is elárulta, kevés ideje marad a civil életre. “Akkor se vagyok civil, amikor kilépek a lakásomból, és találkozom a szomszédokkal a lépcsőházban, akik nagyon kedves emberek. Ez nem panasz vagy dicsekvés. Diagnózis, hogy ez most így van. Erre szoktam azt mondani, hogy sok emeletet kell megjárnom, amikor kijövök a lakásomból, és amikor visszamegyek. Nagyon különböző a kétféle élet, de nem szenvedek ettől olyan nagyon. Nehezen átadható élmény az, amikor megállítanak az emberek az utcán, és nem csak azok, akik meg akarnak verni. Amikor azt mondják, hogy hajrá, köszönjük! Ez iszonyú jó érzés. (…) Biztos van egy "magán Robi", csak az nagyon kevés. Fura viszonyban vagyok a külvilággal” – nyilatkozta a rendező.

A teljes interjút itt olvashatja.