Kármán József regényét, a Fanni hagyományait idén színmű formájában is megtekinthetik a történet rajongói. A Bakelit Multi Art Centerben 2013. október 2-3-án megtekinthető darabról rendezője, Pozsgai Zsolt mesélt röviden.
Mi az apropója, hogy a Fanni hagyományait viszi színpadra?
Még középiskolás koromban szerette velem meg az osztályfőnököm ezt a gyönyörű nyelvezettel megírt művet, ráadásul Weöres Sándor is sokat foglalkozott értékeivel. És mivel egyes szám első személyben van megírva, adta magát, hogy színpadra vigyük. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az író, mint olyan a közelmúltban született foglalkozás, pedig nem. Voltak boldog íróink az előző évszázadokban is. A XVIII-ban különösen, egyik érdekesebb életet élt és írt, mint a másik.
Milyen személyes kapcsolata fűződik a darabhoz?
Mint színházi ember, rendezőként kötődöm hozzá. Régóta keresek olyan fiatal nőt, akire ezt a rendkívül nehéz szerepet rá lehet bízni. A Madách Stúdió vizsga előadásán láttam Pánics Lillát, akinek lelke, színészete rendkívül alkalmas arra, hogy a darabot „átfolyassa magán” és tovább adja a közönségnek. Általában egy színész személyisége fog meg, és neki keresek olyan szöveget, amely illik az egyéniségéhez, a tehetségéhez. Eddig ezen a területen nem sok tévedésem volt. És gyanítom, hogy Pánics Lilla nagyon kellemes meglepetés lesz azoknak, akik nem ismerik. Már eleve az, hogy a nyáron megtanulta ezt a hihetetlenül nehéz szöveget, és a legnagyobb biztonsággal mozog benne, mutatja, hogy köze van hozzá. Nagyon remélem, hogy egy értékes pályát indítunk el ezzel a szereppel. Nem beszélve arról, hogy nem egyedül van a színpadon, a szintén nagyon fiatal Sirkó Eszter méltó társa az előadásban.
Kiknek szól a darab?
Elsősorban az irodalom barátainak, és fiataloknak, akik egyidősek a szereplőkkel, és ezt a szó szerinti vérdrámát át tudják élni. És olyan időseknek, akik még tanultak Kármán Józsefről, és tudnak valamit erről a korról. És olyan középkorúaknak, akik szeretnek színházba járni. Hiszen ez valódi színház, nem irodalmi múzeum.
Önnek mi a személyes üzenete a színművel?
Nekem nincs üzenetem, az írónak van, azt interpretálom. Olyan szenvedély jelenítődik meg az előadásban, amit jobb híján valódi szerelemnek nevezünk. Aki átélte, tudja, miről van szó, ami még nem, az csak hadd tanuljon belőle. A szó már ugyan elkopott, sok mindenre használtuk már. De abban a korban, amikor a „szerelem” még egy szinte csak suttogva kiejtett szó volt, és nagyon kevesen élhették át a maga valódiságában, igazi értékében – ez más, mélyebb jelentéssel bírt. A valódi szerelem pusztít és öl. Szétzúzza a személyiséget, a családi kötődéseket, attól függően melyik életkorban jön. Ebben az előadásban a darab főszereplőjének döntenie kell: hagyja-e a halálig futni ezt a szenvedélyt, megéri-e az egyszeri boldogság, és ha igen, ez az egyszeri boldogság után érdemes-e egyáltalán élni tovább.
A jövőben milyen úgy darabokat készül előreláthatólag rendezni?
Miután gyakorló rendező vagyok, egyik munka követi a másikat. Legközelebbi munkám Vaszary János: A vörös bestia című vígjátéka lesz Budapesten. Illetve szívesen rendezek alternatív helyszíneken alternatív előadásokat is, olyanokat, amelyek nem kötődnek feltétlenül a kőszínházi hagyományokhoz. De lehet, hogy ez nem itt lesz Magyarországon, hanem egy nagyon érdekes angol színházi közösségben… de erről majd a maga idejében.
Forrás: Bakelit M.A.C.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.