Lehár Ferenc Víg özvegyével indult az évad a debreceni Csokonai Színházban, amelnyek kapcsán a zeneigazgató Somogyi-Tóth Dániel válaszolt a Debreceni Híreknek.
A Dehir.hu cikkéből:
„Ez tényleg különleges zene, 1905-ben írta Lehár, egy olyan időszakban, amikor a kasszasikerre szánt műveknél nem engedhette meg a szerző magának azt, hogy egy kicsit is lejjebb adjon a minőségből. A Víg özvegy abszolút egyenrangú hangszerelési és melodikus téren is a korabeli komolyzenei művekkel. Abban az időben ugyanis még nem vált el egymástól a komoly és a könnyű műfaj annyira, mint manapság. Ez a folyamat éppen akkoriban kezdődött, akkor kezdett kialakulni az a szórakoztató könnyűzene, ami később piaci alapokon, a bevételekből is meg tudott élni. Ugyanakkor a klasszikus muzsika megmaradt azon a területen, ami viszont csakis úgy tud működni, hogy szponzorok segítik. Lehet támogató az állam, de érkezhet szponzor a piaci szférából is. Lehár viszont ezt a darabot úgy írta meg, hogy számos eleme bármilyen operában vagy szimfonikus műben megállná a helyét” – vallotta a zeneigazgató a Víg özvegy kapcsán.
A Csokonaiban hosszú éveken át nem tartottak operettbemutatót, és a műfaj is vesztett egykori népszerűségéből. A zeneigazgató úgy vélte, az operett megítélése azóta javult: „Az elmúlt években ráült egy rossz imázs az operettre, sokan azzal azonosították, ami a kisebb tévécsatornák olcsó műsoraiban feltűnt, vagy amivel önjelölt haknibrigádok járják az országot. Ezt a képet már elkezdtük ledolgozni, sokat javított rajta például a Kerényi Miklós Gábor vezette Budapesti Operettszínház is. Az igazi operett a komolyzene és a szórakoztató zene határán van. De ha már itt tartunk: tulajdonképpen Mozart muzsikáinak egy része is szórakoztató – természetesen teljesen más formában” – magyarázta Somogyi-Tóth Dániel.
A zeneigazgató arról is mesélt, milyen egyedi stílusjegyekkel bír a Víg özvegy más operettel szemben: "A Víg özvegy sok szempontból kilóg ebből a világból. Itt eleve két bonviván van, s a két női főszereplőt (Hannát és Valencienne-t) is gyakorlatilag egy szinten lehet venni az éneklés tekintetében. De maga az egész zenei szövet is sokkal több operára jellemző motívumot tartalmaz, talán azt lehet mondani, hogy Lehár műve a legoperaibb operett. Emellett olyan melodikus tartalma van, a második felvonástól annyi sláger szerepel benne, amelyek szinte minden gálán elhangoznak, hogy e tekintetben is elsők között van az operettek között” – összegzett Somogyi-Tóth Dániel.
A teljes interjú itt olvasható
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.