Az 1944/45-ös vajdasági vérengzések a témája a szabadkai Népszínház és a budapesti Katona József Színház közös előadásának. A darabban több karaktert is alakít Fekete Ernő, vele beszélgetett a Ványa bácsi blog. Lapszemle.
„Régóta hívta Máté Gábort rendezni a szabadkai társulat, de őt jobban érdekelte a közös munka, a két közösség egymásra hatása, ezért döntött a koprodukció mellett. Utána már adta magát, hogy ne egy klasszikust vegyen elő, hanem egy vajdasági, enyhén szólva ki nem beszélt témát, az 1944-es ottani eseményeket, az úgynevezett „még hidegebb napokat” – mesélte Fekete Ernő a Vörös című előadás kapcsán.
A szabadkai előadás jelenetfüzére regény, interjú és visszaemlékezések alapján készült, így lehetséges az, hogy mindenki több szerepet játszik: „A jelen állás szerint leszek nyilas főjegyző, orosz tiszt, magyar katona és egyszerű magyar parasztember is. Ahol nincs fő karakterem, ott 'tömeg' vagyok én is, ahogy a többiek” – számolt be Fekete Ernő.
A színész azt is elmondta, a határontúli kollégák más körülmények között dolgoznak. "Amíg mi itt Budapesten délelőtt bemegyünk a szépen felújított színházunkba próbálni, majd ugyanott játszunk este, addig náluk jópár éve zajlik a patinás színházépület felújítása, ideiglenes játszóhelyük van, egy egykori mozi épülete, próbálni viszont csak egy elhagyatott gyárépületben tudnak. Ott jobbra a magyar társulat próbaterme van, balra a szerbeké. Ők egy kicsit csodálkoznak, hogy zokszó nélkül dolgozunk így is, de tulajdonképpen inspirálóbb is így készülni. Más hatások érnek minket, egyértelmű, hogy más a hozott anyag is, de amikor elkezdtünk dolgozni – s ez nem közhely -, eltűnnek a különbségek. Amikor dolgozunk, a lényeg ugyanaz" - hangsúlyozta Fekete Ernő.
A nép ellensége című előadás elnyerte a színikritikusok díját, mint a legjobb előadás. Ennek kapcsán a színház és a politika viszonyáról is beszélt a színész: „A színház mindig politizál, mert reflektál az életünkre. A napi politizálás viszont nem dolga a színháznak. Kétségtelen, hogy ez az előadás közvetlenebbül reagál a jelenre. Ibsen nagyszerű drámaíró, Zsámbéki nagyszerű rendező. Mindkettőnek valami nagyon a 'bögyében” volt' – fogalmazott Fekete Ernő.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.