Először lép fel a Trafóban Nagy József igazgató

Október 11-12-én a Berlinben élő táncos-koreográfus, Salamon Eszter Mesék a testtelenségről című darabját hozza el a Trafóba. Október 18-19-én pedig Nagy József, az intézmény igazgatója lép fel a Szelevényi Ákossal közös Hollók című előadásával.

 

A Trafó ajánlója:


Salamon Eszter a Győri Balett elvégzése után költözött ki először Franciaországba, onnan pedig Berlinbe, ahol jelenleg is él és alkot. Mint az alkotó összes előadása, a Mesék a testtelenségről is az előadóművészet határait feszegeti. Az előadás alapjául három történet szolgál: történet a mocsárról, történet a kutyáról és történet a prostituáltról. Mindegyik elbeszélés középpontjában a test változása, romlása áll.

 

EszterSalamon2 c AlainRoux kicsi

 

„Betegségek, a test megváltozása, öregedése. Mindaz, amiről mostanában nem illik beszélni” - mondja a táncos-koreográfus. Minderről azonban úgy beszél, hogy éppen a táncos teste hiányzik az előadásból. Helyette fényekből, hangokból, vetítésekből áll össze a darab. „Nem érdekel már a néma test, sokkal inkább a fikció, a történetmesélés. Ha a narráció alatt egy táncost látna a színpadon a néző, akkor már nem közvetlenül, hanem egy médiumon keresztül élné át az élményt” - haqngsúlyozza a koreográfus.

 

photp Rémi Angeli kicsi


Nagy József a Trafó igazgatójaként először lép fel az intézményben. „Tudatos döntés volt részemről, hogy igazgatóságom első évében nem léptem fel az általam vezetett intézményben, inkább meglévő külföldi kapcsolataim segítségével próbáltam meg még jobban beágyazni a Trafót a külföldi kortárs művészeti világba, illetve a magyar művészek nemzetközi mobilitását igyekeztem segíteni.” Nagy József a 80-as évek végén költözött Franciaországba és a Trafó igazgatójává történő kinevezéséig jobbára ott élt és alkotott. A Franciaországban Josef Nadj-ként ismertté vált táncos-koreográfus szinte az egész világot bejárta már társulatával.

A Hollók című előadás alapötlete egy japán turné alkalmával fogant meg Nagy Józsefben, amikor egy épület tetején gyakorolt. Tőle nem messze egy holló szállt le a szomszédos háztetőre, és a táncos árnyéka a madáréra vetült. Ez a kép adta a kiinduló ötletet számára. Az előadásban a koreográfus-táncos erőteljes mozdulatokkal idézi meg a madár alakját, miközben a vásznon festékkel rögzíti mozdulatait. A madár mozgását idéző táncot Szelevényi Ákos élő jazz-zenéje kíséri.

Forrás: Trafó