"Ismerjük egymás rezgését" - Színészházaspár a kecskeméti színpadon

Ismét együtt lép színpadra egy kétszereplős darabban a kecskeméti színészházaspár, Danyi Judit és Hegedűs Zoltán. Bernard Slade: Jövőre, Veled, Itt című darabjának bemutatóját október 8-án tartották a Kelemen László Kamaraszínházban.

A darabról:

Doris és George - egy rostélyosnak köszönhetően - egymás mellett ébrednek 1951. februárjának egyik kellemes reggelén. Az együtt töltött éjszaka után George-nak bűntudata támad, hiszen a felesége otthon várja; majd nem sokkal később Dorist keríti hatalmába a lelkiismeret-furdalás, hiszen a férje otthon várja…

Elszakadni egymástól azonban nem is olyan egyszerű. Így hát megegyeznek, hogy minden évben ugyanazon a napon újra találkoznak egymással; és ettől kezdve történjen velük bármi, családi örömhír vagy tragédia, ők mindig ott lesznek egymásnak – egy évben egyszer. „Látják” felnőni egymás gyerekeit, esetenként megmentik párjuk házasságát; mi pedig látjuk őket felnőni, változni, megöregedni, veszekedni vagy összebújni. Figyelhetjük őket 25 éven át egy kis szállodai szobában, amelyben megállt az idő, és ahová a szerelmesek vissza-visszatérnek, hogy boldogan éljenek, amíg…?

Bernard Slade 1975-ben írt színdarabját - a színházak meghódítása után – 1978-ban filmre is vitték: a sikeres mű négy Oscar-jelölést gyűjtött be, és azóta is minden idők egyik legjobb romantikus alkotásaként tartják számon.

"Ismerjük egymás rezgését" - Beszélgetés a szereplőkkel:

- Ismét kétszemélyes darabban lépnek színpadra. A három évadon át játszott Liselotte és a május sikere után ez akár szép hagyomány is lehet?

Danyi Judit: - Rajtunk nem múlik! Reméljük, hogy az új darabot legalább annyira megszereti a közönség, mint amennyire szerették a Liselotte-ot. Minden színész számára nagy lehetőség olyan produkcióban játszani, amelyben szinte végig színpadon lehet. Számunkra különleges ajándék, hogy mindezt együtt tehetjük. Ilyen előadás volt Gyurkovics Tibor Háború hármasban című műve is, úgyhogy tényleg van benne gyakorlatunk.

Hegedűs Zoltán: - Nem véletlenül a világ egyik legtöbbet játszott romantikus vígjátéka a Jövőre, Veled, Itt. A két főszereplő, Doris és George kapcsolata futó kalandnak indul, de az első éjszakából végül kibontakozik egy különös szerelem: elhatározzák, hogy minden évben ugyanakkor és ugyanott együtt töltenek egy hétvégét. Az előadás Szerednyei Béla rendezésében 25 évet fog át, a két ember életének minden fordulatával, örömével és drámájával.

- Álomszerep?
H. Z.: - És komoly kihívás. George élete tele van törésekkel: problémái vannak a gyerekeivel, kénytelen munkahelyet váltani, elveszíti a fiát, aztán elveszíti a feleségét is. Vígjátékról van szó, de csak akkor lesz belőle jó előadás, ha a szereplők életének drámái is átszűrődnek.

- Doris legalább ennyire összetett karakter.
D. J.: - Sokszor úgy érzem, mintha nem is egy szerepem lenne. Mintha minden jelenetben új karakter bőrébe kellene bújom. Megismerjük kedves, szolid családanyaként, majd egyszer csak lázadó feminista lesz. De éppen ezek a változások teszik izgalmassá Doris karakterét.


- Megkönnyíti, vagy éppen megnehezíti a játékot, hogy a privát életben egy párt alkotnak?
H. Z.: - Semmiképp sem nehezíti meg. Ismerjük egymás rezgését, fél szavakból értjük egymást, és ez a színpadon is megkönnyíti a helyzetet.

- Milyen együtt megöregedni?
D. J.: - Hadd meséljem el, amit a szüleim mondtak ezzel kapcsolatban! Az előbemutatót az Udvarszínházban tartottuk nyáron, és a szüleim eljöttek megnézni. Az előadás után odajöttek hozzánk, láttam rajtuk, hogy megérintette őket. Elmondták, hogy azért sírtak, mert most megnézhették, hogyan öregszünk meg együtt, tehát olyannak láttak bennünket, amilyennek az életben ők már nem fognak. Nagyon megható volt…

- A napokban vették át Kecskemét város legnagyobb művészeti díját, a Katona József-díjat. Mit jelent ez az elismerés Önöknek?
H. Z.: - Óriási megtiszteltetés. Megerősítés, hogy idetartozunk.
D. J.: - 15 éve élünk Kecskeméten. Itt van az otthonunk, itt járnak iskolába a gyerekeink, idekötnek a barátaink, és legalább ilyen erős szálakkal ideköt bennünket az a szeretet, amit az emberektől kapunk. Megismernek bennünket az utcán, pedig sokszor halljuk, hogy nagyon másként nézünk ki, mint a színpadon, hiszen én csak a színházban sminkelek.
H. Z.: - Ismerősök és ismeretlenek is megtisztelnek bennünket a véleményükkel, akár pozitív, akár negatív, és ez nagyon jó érzés.
D. J.: - A közönség nem csak a színházi munkáinkat kíséri figyelemmel. Sokan örülnek, és büszkék, hogy láttak és látnak bennünket a Barátok közt című sorozatban.

- A városhoz való kötődés teher is lehetne egy színész számára.
D. J.: - 26 évig éltem Budapesten. Ez a cikk biztos nem lenne elég, ha a különbségeket fel akarnám sorolni. Szeretünk Kecskeméten lakni, és örülünk, hogy itt nőhetnek fel a gyerekeink.
H. Z.: - Tiszakécskei vagyok, Kecskeméten voltam életemben először színházban, itt varázsolt el a színház, amikor felsőtagozatos diákként Ruszt-darabokat néztünk. Éltünk Budapesten, és Győrben is, de csak itt vagyunk otthon.

További képek az előadásból:

Fotók: Walter Péter

1.

2.

3.

4.

Forrás: kecskemetikatona.hu