Vörös ördögök a Bakelitben - Villáminterjú Vas-Zoltán Ivánnal

Október 9-én és 10-én 20 órakor látható a Rátkai Márton Színházi Műhely előadásában a Vörös ördögök című előadás a Bakelitben. Ennek kapcsán készült villáminterjú Vas-Zoltán Iván rendezővel.

Mikor és hogyan találtad meg ezt a drámát? 
A darabot a 80-as évek végén ajánlotta nekem Julián Ria, aki fordította, és aki akkor a Pécsi Nemzeti Színház dramaturgja volt (ekkor én voltam a színház főrendezője ). Sajnos ő, nem sokkal ezután, meglehetősen fiatalon, elhunyt. A darab rögtön megragadott (nemcsak azért, mert szenvedélyes futballszurkoló vagyok), megéreztem benne azt a társadalmi feszítő-erőt, ami akkor még csak nyomokban jelentkezett Magyarországon. Mindeközben nagyszerű színpadi lehetőségeket, remek szerepeket kínált.

Miért pont most rendezted meg az előadást?
Már a 90-es évek közepén szerettem volna bemutatni, de ez anyagi okok miatt meghiúsult. Az eltelt évek alatt a magyarországi gazdasági és társadalmi helyzet fokozatosan „hozzáidomult” a történetben ábrázolt világhoz, és a darab ma már szinte bántó aktualitással szólal meg. Nagyon fontos és jelenlévő, napi generációs-társadalmi  konfliktusok fogalmazódnak meg benne, muszáj volt bemutatni.

Fotó: Diósi Imre, pepitamagazin.com

Mi az aktualitása a darabnak?

Ma Magyarországon kétségbeejtő a felnőtt életüket elkezdeni akaró fiatalok helyzete. A kilátástalanság, a reális célok kitűzésének a lehetetlensége, ambíciótalanságba, társadalmi depresszióba, vagy éppenséggel durva társadalmi konfliktusokba kergeti bele ezt a generációt (mármint szokat, akik nem mennek külföldre közülük). Ez szólal meg nagyon erősen ebben az előadásban.

Kiknek szól az előadás?
Ez az előadás elsősorban a fiataloknak szól, tizen-huszon-harmincasoknak , de szól a mai középgenerációnak is, akik mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy ezeknek a fiataloknak ilyen világban kell felnőniük, élniük. És persze azokhoz is szól, akik szeretnek szembenézni korunk legfontosabb társadalmi kérdéseivel, akik szeretik a nyers, szókimondó, korszerű színházat.

Mi az üzenete a darabnak?
Nem szeretem ezt a megfogalmazást: egy valamire való színházi előadás nem üzenget (legfeljebb Kossuth Lajos, de elsőre neki se sikerült…). Fontos társadalmi, politikai problémákra szeretnénk felhívni a figyelmet: munkanélküliség, rasszizmus, a családok szétesése, társadalmi pótcselekvések (ital, drog, értelmetlen, lealázó szexualitás, vagy éppen az agresszivitásig túlhajtott futball-őrület), ezeket jelenítjük meg meg, szenvedélyesen, szuggesztíven, magas hőfokon átélhetően.

Hogy választottad ki a szereplőket és a stábot?
Lassan 20 éve működik a Rátkai Márton Színházi Műhely, kezdetben, mint színiiskola, később pedig mint színházi együttes. A 2014-ben végző évfolyam már a harmadik generáció, aki innen startol a pályára, de közben igyekszünk a produkcióinkban együtt maradni. Mindhárom évfolyamból válogattam ki a szereplőket, és nagyon büszke vagyok a négy lányra.

Miért pont Rátkai Márton nevét vette fel a társulat, akikkel most dolgozol?
Rátkai Márton a XX. század első felében a magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, a Gellért Endre által fémjelzett Nemzeti Színház emblematikus figurája. Azonban pályájának mindössze utolsó hat évét töltötte a Nemzetiben, korábban, évtizedeken át, különböző (főként vidéki: Szeged, Miskolc) társulatokban játszott, leginkább zenés és vígjátéki karakter-szerepeket. Briliáns szakmai képességeit ezekben a nagyon is hétköznapi, színházi „szolgálatokban” szerezte, operettek, zenés csacskaságok, vagy éppen múlandó fércművek tucatjaiban. Nálunk ezt a fajta „szolgálatot” lenézik, könnyen a ripacsériával azonosítják (Csortos Gyula mélyen lenézte, és szégyellte, hogy Rátkai vele egy időben volt a Nemzeti tagja). Nos, mire Rátkait az ország első színházában elérték a legnagyobb feladatok, mesterségének teljes vértezetében tudott megbirkózni velük: Harpagonja (Moliere: A fösvény) vagy a Revizor Polgármestere (mindkettőt Gellért Endre rendezésében játszotta) a magyar színháztörténet legfényesebb lapjaira kivánkozik. A magyar színészet történetében van egy ilyen vonulat, akik jelentős „könnyűműfaji” múlttal értek be korszakos , nagy, drámai művészekké: elég, ha csak a közelmúltból Páger Antal, Bodrogi Gyula, vagy Haumann Péter nevét említjük. Nos, amikor színiiskolát alapítottam, úgy gondoltam, hogy ez e fajta szolgálat (alázat), és műfaji sokszínűség vezethet el az oktatásban is a mesterség minél alaposabb elsajátításához.


Van-e speciális színházi munkamódszered, amivel dolgozol?

Munkamániás vagyok. Csakis az alapos, elmélyült elemzésre épülő, lehetőleg hosszú próba-folyamatban hiszek. Minden, amit egy darabról, egy előadásról gondolok, számomra a színész munkáján keresztül fejezhető ki leginkább (talán ezért is keveredtem egy színiiskola élére). Rendkívül intenzív, színész-centrikus folyamatokban próbálok, ami nyilván komoly terheket ró a társulatra. Leginkább a hetvenes-nyolcvanas évek Kaposvárjának műhelymunkáját érzem közel magamhoz (Zsámbéki Gábor és Babarczy László voltak a tanáraim a Főiskolán), Zsámbéki munkáit azóta is ámulattal figyelem.

Mik a jövőbeni terveid az előadással? 
Természetesen azt szeretném, ha minél többen látnák az előadást. Egy színházi munka-folyamat sohasem ér véget a bemutatóval. Továbbra is dolgozunk a darabon, minden előadás előtt próbálunk, újabb és újabb értékeket fedezünk fel benne. Miután itt négy fiatal színésznőről van szó, ez az előadás, és a vele való folyamatos munka, amolyan mester-kurzusnak is tekinthető.

Min dolgozol mostanában?
A Rátkainak ebben az évadban különösen sok a dolga. A repertoárunkon van öt előadás, ezeket kell gondozzuk, fejlesszük. A Műhely növendékei most negyedévesek (végzősök), ezért idén három új vizsgaelőadást csinálunk. December 9-én mutatjuk be a Fészekben Kander- Ebb: Kabaré c, musical-ét, márciusban kerül színre Örkény: Pisti a vérzivatarban c. tragikomédiája, május végén pedig Shakespeare: Minden jó, ha vége jó c. komédiáját állítjuk színpadra.  A Rátkain kívül is vannak feladataim: együtt dolgozom egy nagyon érdekes zenei formációval, a Glória Singers-szel, és egy merőben új fajta cross- over esemény-játék bemutatójára készülünk. Továbbra is kapcsolatban vagyok Placido Domingo Operáliájával, a világhírű énekverseny győzteseivel decemberre tervezünk budapesti koncertet. Egyéb feladatok is várnak rám, de ezekről most még nem beszélnék.

Forrás, szerző: Bakelit M.A.C.