Október 18-án lesz először látható Az iglic, a Katona és a Budapest Bábszínház közös produkciója. A kifejezetten felnőtteknek szánt előadásról a címszereplőt, Pelsőczy Rékát kérdeze a Katona blog.
Van egy világ, párhuzamos a miénkkel. Nem alatta fekszik, nem is fölötte lebeg: összefonódik vele, emberszem elől elrejtve, mégis valóságosan. Mézeskalácsházak és gyerekváltó banyák, manók, árnyak, lidércek, ágyalatti rémek elfeledett világa. Mert bár nem látjuk, hétfő reggelenként mellettünk áll a Vascsontú Vérmumus a buszmegállóban.
Caryl Churchill darabjában mindkét világ hideg és magányos, közöttük pedig ott bolyong az Iglic, a különös haladzsanyelven beszélő, ezeréves alakváltó tündér. Egyedül van, épp úgy, mint Lily és Josie, a két kamaszlány, akikkel összekapcsolódik a sorsa. Őrangyaluk lesz és ártó szellemük, barátjuk, gyermekük és halálos ellenségük. Ezer alakban kíséri őket, ezer varázslattal kapaszkodik beléjük - pedig nem akar mást, csak játszani, szeretve lenni, élni.
A Katona József Színház és a Budapest Bábszínház koprodukciójában az egymás mellett létező, ám egymás nélkül elképzelhetetlen hétköznapi és mesebeli világ is megelevenedik. Lily és Josie története mellett számos másik történet zajlik: kislányok és tündérek, üzletemberek és koboldok, járókelők és víziluluk keresztezik egymás útját, hogy a mese és a valóság határán ne maradjanak egyedül.
Villáminterjú Pelsőczy Rékával:
Pontosan kicsoda az iglic?
Nagyon sok mindent tudok róla, ám a sok információ egyelőre nem állt össze bennem egy teljesen egységes képpé. De annyit elmondhatok, iglic egy testetlen szellem, egy erősen női szellem, ebben biztos vagyok. És nem egy jó szellem! Iszonyúan akar birtokolni, rettentő szeretetéhes, de közben gonosz és játékos is.
Hogy érzed, illik hozzád a szerep? Tengely Gábor rendező korábban azt mondta, régóta vágyott arra, hogy te játszd el a főszerepet...
Nagyon jól esik, hogy Gábor ezt mondta! Erről még egy olyan pillanatban beszélt nekem, körülbelül öt évvel ezelőtt, amikor nem voltam jó állapotban, és nagyon vártam valamilyen külső megerősítésre. Viszont, az ugye nehéz, amikor egy színésznek azt mondják, "ez a szerep olyan, mint te". Erre mondja Molnár Piroska, aki segített a szövegtanulásban, hogy nagyon sok jelző kell ahhoz, hogy leírja milyen is vagyok én.
Hogy tudod megragadni ezt a szerepet?
Valószínűleg a saját birtoklási vágyamból fogok tudni fogalmazni. Ismerem azt a típusú szeretetet, ami elsősorban ártani tud, tehát ami nem igazi szeretet, csupán kisajátítani és birtokolni akarja a másikat, mert akkor nyer visszaigazolást. Az iglic nem egy önbizalomteli szellem...
Nem furcsa, hogy most nem te rendezel?
De, abszolút! Nem is tudok kibújni a bőrömből és ezt nagyon utálom. Egy főszerepnél különösen jó lenne, ha csak magammal lennék elfoglalva. De közben olyan jó hangulat van és Gábor is laza, tehát ha támad egy ötletem, akkor azt nem kell magamban tartanom... Egyébként pár dolgot máshogy csinálnék, mint Gábor, de nem mindenről teszek neki említést. Tudom, hogy van, amit azért csinál máshogy, mert ő más ízlést, más világot képvisel, mint én. Ő mindig kockáztat, mindig újat keres. Ez egy szuperprodukció lesz, még akkor is, ha kamara-előadás. Sokan játszunk benne, énekes és táncos részek is színesítik a mi játékunkat, szóval nagy munka folyik a darabért.
A vázlatokból az derül ki, a színészeknek is komolyabb koreográfiát kell bemutatniuk...
Igen, és a látvány is gyönyörű lesz! Iszonyú jól néz ki a díszlet, olyan csövekből rakták össze, mint az építkezések állványzatai. Ezeken például mászni fogok. Nagyon jól használható, jó tereket ad. És olyan ferde színpadunk lesz, amit lehet kívülről forgatni. Az egész terep olyan, mint egy horror-játszótér… Gábor ekkora sok energiát fektetett abba, hogy kitalálja miként lehet megmutatni a szellemvilágot, ezt jól mutatja az is, hogy mindegyik szellemet külön zene kíséri (a zenét szerezte: Kákonyi Árpád).
Ezek szerint jó a munka a Bábszínházban...
A bábszínháziak csodálatosak! A Katona társulata is híres arról, hogy fegyelmezetten dolgozik, de a Bábszínház csapata is koncentrált, ügyes, figyelmes. Nem dumálnak, nem fúrnak, nem kritizálnak, nem kérdeznek, nem akadékoskodnak. Dolgoznak. Nagyon jó velük lenni.
Az interjút készítette: Hajnal Márton
Forrás, fotó: katona.postr.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.