Udvaros Dorottya: "Senki nem érzi magát biztonságban"

Udvaros Dorottya évtizedek után újra tévésorozatban játszik, a Társas játék második évadában. Az Indexnek erről és arról is beszélt, miért maradt a Nemzetiben. Lapszemle.

Arról, miért vállalt szerepet a Társas játékban, Udvaros Dorottya elmondta: “Az alkotótársak miatt. Nem is csak a színészek, akik közül néhányan kifejezetten a kedvenceim, például Martinovics Dorina, Pokorny Lia, Simon Kornél vagy Szabó Kimmel Tamás, hanem a stáb miatt is. (…) Nyilván nem mindenki jár színházba Shakespeare-t nézni, ezért amikor azt mondják a piacon, hogy „Rég nem láttuk, művésznő!”,  akkor úgy érzem, hogy most már meg kéne jelenni valahol, mutatni, hogy vagyok még. Így megy, nincs benne semmi tudatosság” – árulta el a színésznő.

A kérdésre, a szerencsén múlik, vagy nyomulnia kell egy színésznek, hogy forgathasson, azt válaszolta, a nyomulást nem ismeri. “Színészi felnőtté érésem nagyjából egybeesett a rendszerváltozással, amiről azt hittem, hogy majd most jönnek az igazán nagy filmes szerepek, az érett, negyvenes női szerepek. De kétségbeesve tapasztaltam, hogy ahogy az állam vonul ki a mecenatúrából, helyette nem jön be semmi más. Annyira elkényeztetett az élet a pályám első szakaszában, hogy egy rossz szavam nem lehet, de fáj a szívem azért, hogy nem játszhattam el olyan szerepeket, mint amit például Susan Sarandon a Ments meg, Uram! című filmben” – számolt be Udvaros Dorottya.

fotó: Origo, Udvaros Dorottya

“Ma senki nem érzi magát biztonságban. Az emberek 14 órákat dolgoznak, és a szabadidejükben céges partikra járnak, amitől égnek áll a hajam. Nem a családjukkal vannak, a szerelmükkel, a gyerekükkel, a szüleikkel, hanem csapatépítő tréningen. Tombol a vadkapitalizmus, az emberek folyamatos reszketésben vannak a perceikért. Hogy a csudába ne izgulna a színházban, amikor tudja, hogy másnap megint be kell mennie, és ott fog 12 órákat lejsztolni! Hogyan várjam el, hogy dőljön hátra, és ne legyen ideges, ha fél 11-kor még tart az előadás? Annyit tehetek, hogy megpróbálom nagyon behúzni őket egy történetbe. Mert egy előadás közös gondolkodás, semmi mást nem tudok tenni, csak segíteni, hogy be tudják csukni az ajtóikat” – tette hozzá a színésznő, akit arról is faggattak, nehéz döntés volt-e, hogy a Nemzetiben maradt. 

“Amikor Alföldi Róbert igazgató lett, és elküldte Benedek Miklóst, Garas Dezső ült egy folyosó végén, mint egy kis gomba, összekucorodva. Kérdeztem, hogy „Dezső, nem vagy jól?", mire azt mondta, hogy „Te, én félek.” Csodálkoztam, hogy ugyan miért fél, hiszen Európa egyik legjobb színésze. De azt mondta, hogy „Dorottya, bármi megtörténhet”. Fájdalmas vagy nem, ez így van. És persze, bonyolult, nehéz döntés volt, mert elveszítek embereket, akikkel öt évig együtt dolgoztam, és akik csodálatos kollégák voltak. Ráadásul a médiában nagy visszhangja volt az igazgatóváltásnak. Vidnyánszky Attilával még nem dolgoztam együtt, de tehetséges rendezőnek tartom, és becsülöm a munkásságát. Egyébként szerintem nagyon tisztességesen járt el, akiket marasztalt, azoknak azt mondta, hogy szeretném, ha itt maradna, de nem lesz könnyű” – mesélte Udvaros.

A teljes interjút itt olvashatja.