Meggyeskert az Örkényben - Zsótér először rendezett Csehovot

Az Örkény Színház október 12-én tűzte műsorára Csehov Cseresznyéskertjének átiratát Ungár Júlia fordításában, Zsótér Sándor rendezésében. A főszerepet Kerekes Éva alakítja, a színpadon vendégművészként Trokán Anna és Nagy Zsolt is látható, Firsz, az inas szerepét pedig Békés Itala játssza.

"Miért nevezik a plakátokon és újsághirdetésekben csökönyösen drámának a darabomat? Nyemirovics és Sztanyiszlavszkij semmilyen  értelemben nem azt látják benne, amit írtam. Kész vagyok fogadni bármibe, hogy egyikük sem olvasta el egyszer sem figyelmesen. " /A. P. Csehov, 1904. április 10./

A darabról - Ungár Júlia dramaturg szavaival:

"A darabot, amelyet általában Cseresznyéskert címmel játszanak, azért Meggyeskertként tűzik műsorra, mert ez az eredeti címe" - mondta Ungár Júlia, a darab fordítója, az előadás dramaturgja. Hozzátette, korábban nem oroszból, hanem németből fordították magyarra a művet, ez magyarázza a Cseresznyéskert címet, ám Magyarországon már máshol is játszották Meggyeskertként a darabot.

A 1904-ben született Csehov-műről szólva kiemelte: a 20. század ezzel a művel indul, és más szemléletet képvisel, mint a szerző többi darabja. Mint rámutatott, a darab főszereplője az idő. A Meggyeskert többek között azt példázza, hogyan halogatjuk dolgainkat, miközben az idő lassan elfogy.

Ungár Júlia arról is beszélt, hogy az 1904-ben a moszkvai Művész Színházban bemutatott darabot hattyúdalnak tekinti az utókor, mivel ez Csehov utolsó műve, amit a szerző vígjátéknak szánt: a darab műfaji meghatározása szerint farce négy felvonásban. Csehov utal is rá egy levelében, hogy készülő darabja nem dráma, hanem komédia. "Valóban vannak olyan figurák a darabban, akik bonyolult és szomorú sorsot tudhatnak magukénak, létezésük mégis bohócszerű" - tette hozzá a dramaturg.  

Zsótér Sándor a darabválasztásról:

"Vannak kortárs darabok, amelyek azt a hatást tudják kelteni, hogy közünk van hozzájuk. Ezekre a darabokra azt mondjuk, jaj, hát ez ismerős. Ez drogos fiatalokról szól, ez meg az elszegényedésről, amaz meg a kisebbségekről, mégis csak ál-aktuálisak. Nekem ez olyan, hogy Peer Gynt szavait idézzem, „mint a rám fröccsent sár: csak kívülről érintett meg.” Határozottan azt veszem észre, hogy jobban érdekelnek a színészek, mint a saját előadásom. A bennük rejlő energiákat tudom a leginkább mozgósítani, az általam konstruált rendszerekben az ő teljesítményüket látom felfedezésnek, és az ő felismeréseik tartanak lázban. (…) Kerekes Évának viszem a Cseresznyéskertet. Pál (Mácsai Pál, a szerk.) megörült, és én örülök, ha ő örül". Folytatást az Én vagyok a macska a forró bádogtetőn című interjúnkban talál.

Részletek Csehov leveleiből - a Meggyeskert születéséről:

1890. március 22. | Leontyev-Scseglovnak

A „művészi” szótól úgy félek, mint kereskedőfeleség a kísértetektől. Ha művésziségről és művészi et lenségről beszélnek nekem, arról, hogy mi felel meg a színpadnak, és mi nem, irányzatokról, realizmusról, stb., akkor én zavarba jövök, tétován azt mondom, igen, és banális féligazságokkal válaszolok, amelyek nem érnek egy vasat sem. Én a műveket két fajtára osztom: azokra, amelyek tetszenek, és azokra, amelyek nem tetszenek. Más kritériumom nincs, és ha megkérdezik, hogy mért tetszik Shakespeare, és Zlatovratszkij mért nem, nem tudnék rá választ adni. Talán idővel, ha majd okosabb leszek, elsajátítok kritériumokat, egyelőre azonban csak fáraszt a „művésziség”s-ről folytatott minden beszélgetés, és azokra a skolasztikus vitákra emlékeztetnek, amelyekkel a középkorban fárasztották egymást az emberek.

(Leontyev-Scseglov |Ivan Leontyevics, (1856 1911), író, drámaíró) 

1903. január 27. | Vera Komisszarzsevszkajának

A darabbal kapcsolatban a következőket tudom mondani önnek: 1.) a darab tervben kész, ez igaz, címem is van már (Meggyeskert – de egyelőre ez még titok), és valószínűleg legkésőbb február végén nekiülök, természetesen csak, ha egészséges maradok; 2.) ebben a darabban a főszerep – egy öregasszonyé! – a szerző legnagyobb sajnálatára, és 3.) amennyiben a darabot a Művész Színháznak adom, akkor az ebben a színházban uralkodó feltételek és szabályok szerint, kizárólagosan rendelkeznek fölötte Moszkvában és Szentpéterváron is – nincs mit tenni.

(Komisszarzsevszkaja |Vera Fjodorovna (1864 – 1910), színésznő, színházalapító, az első Nyina a Sirályból)

1903. szeptember 21. | O. L. Knyippernek

Nem, Ranyevszkaját soha nem akarom nyugodtnak. Egy ilyen nőt csak a halál bírhatja nyugalomra. Ranyevszkaját játszani nem nehéz, csak a kezdet kezdetén meg kell találni a megfelelő hangot; rá kell jönni egy mosolyra, egyfajta nevetésre, értenie kell hozzá, hogy elrejtse, álcázza, elleplezze magát. Na, és ezt te mind tudod, ha kedved van hozzá, és egészséges maradsz. 

1903. október 21. | O. L. Knyippernek

Ma táviratot kaptam Alekszejevtől, zseniálisnak nevezi a darabomat; túldicséri, és ezzel elveszi a nagyobbik felét a sikernek, már ha szerencsés körülmények között lenne neki. Nyemirovics még nem küldte el a színészek nevét, és mégis félek. Már megtáviratozta, hogy Ánya állítólag hasonlóságot mutat Irinával; nyilván Marija Fjodorovnának akarja adni Ánya szerepét. És közben Ánya annyira hasonlít Irinára, mint én Burdzsalovra. Ánya mindenekelőtt gyerek, vidám egészen a végéig, az életet nem ismeri, egyetlen egyszer sem sír, kivéve a II. felvonást, ahol könnyes a szeme. És M. F. folyton csak bőgne ebben a szerepben, és különben is már túl öreg. Ki játssza Sarlottát? 

1904. január 19. | F. D. Batyuskovnak

Január 17-én, a Meggyeskert premierjén ünnepeltek, olyan kiadósan, szívből jövően, és lényegében váratlanul, hogy még ma sem tértem magamhoz. Ha a nagyböjt előtti héten (vajas hét, amikor jól teleeszik, agyonisszák magukat) jön, az nagyon jó. Csak az az érzésem, hogy a mi színészeink azon a héten nem lesznek maguknál, és a Meggyeskertet csak a vajas hét után játsszák majd kevésbé szétszórtan és harsányan, nem úgy, mint most.

1904. február 27. | O. L. Knyippernek

A Meggyeskertet minden városban háromszor-négyszer játsszák, és sikere van, képzeld el. Épp most olvastam a Don melletti Rosztovbeli előadásról, ahol harmadszor megy. Ó, ha Moszkvában nem lenne Muratova, és Artyom sem! Artyom kutyául, nyomorultul játszott, csak nem akartam mondani. 

Fotók: Éder Vera

További előadások: 2013. október 19.2013. október 23.2013. november 03.