Születésének 110. évfordulóján a marosvásárhelyi állandó színtársulat egyik alapítójára, báró Kemény Jánosra emlékezik a Tompa Miklós Társulat október 20-án, 19 órától a Kultúrpalota kistermében. A társulat a Kultúrpalota épületének 100. évfordulója előtt is tiszteleg.
"Báró Kemény János szellemi öröksége mind a mai napig megismertetésre, feldolgozásra vár, közkinccsé tételét pedig kötelességének tekinti a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. Hagyatékát érvényre juttatni, életművét minél szélesebb körben népszerűsíteni nemes feladat és örömteli tevékenység. Marosvásárhely szülöttjének örökségére valamennyi vásárhelyi büszke lehet" - írja meghívójában a Tompa Miklós Társulat.
Az ünnepségen portréfilmet vetítenek Kemény János életéről, akinek színházalapítói érdemeit a társulat igazgatója, Gáspárik Attila méltatja.
Ezt követően felolvasószínházi ősbemutató keretében a drámaíróként is alkotó színházalapító Mester című, máig kiadatlan művét mutatják be a Tompa Miklós Társulat színészei László Csaba rendezésében. Az előadás szereplői: Kilyén László (Mester), Meszesi Oszkár (Orvos), Gecse Ramóna (Ilona), B. Fülöp Erzsébet (Mária), Tollas Gábor (Kovács), László Zsuzsa (Kovácsné), Bartha László Zsolt (Nagy Pista).
Az eseményre a belépés díjtalan.
Kultúrpalota
Aki az összes erdejét a színházra költötte - Az unoka szemével:
"Emlékszem, hogyan tanított meg arra, hogy a természetbe nem fehér blúzban, hanem erdőszínűben illik menni. Kis naplót is vezettem, beleírtam az első pirkát, aztán azt, hogy fújt-e akkor a szél, sütött-e a Nap, egyszóval ilyeneket. Nagyon szeretett a természetben lenni, mindig megszervezte, hogy a család összegyűljön nála, majd útra keltünk a hajnali vonattal, Galonyára. Érdekes, ő sohasem mondta nekünk, hogy ez a terület valaha az övé volt...
Ez volt a legkedvesebb vidék számára, a sok-sok erdősége közül ezt az egyet nem költötte a színházra. A többit viszont igen, mert az erdői nagy részét eladta azért, hogy a befolyó pénzből fenntartsa a kolozsvári magyar színházat, amelynek intendánsa is volt akkoriban. Galonyát tehát mindvégig megőrizte. Talán azért, mert ott volt az a „nagy égés” amelyet le is írt az egyik legszebb novellájában. Ott, mint írja, aztán kisarjadt az új erdő, ezt szimbólumként fogta fel, s ez volt „mamival”, Augusztával a közös szerelmi völgy. Mindig ide vitt el bennünket is, de még véletlenül sem említette soha, hogy ez a környék a miénk, csak elvették tőlünk. Ő egyszerűen csak megszerettette velünk is azt, amit ő szeretett." (Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész nagyapjáról, Báró Kemény Jánosról, forrás: szekelyhon.ro)
Kemény János és felesége, Augusta Patton
Karácsonyi levél a Mester c. darabról:
A színházalapító és közéleti személyiség barátja, Márkus Tibor levelet küldött 1947. karácsonyán a szerzőnek, amelyben a Mester című drámát méltatja. Alább a Marosvásárhelyen írt baráti levélből olvasható egy részlet:
„Elolvastam a Mester című három felvonásos színjátékod. Két és fél felvonást egyhuzamban, akkor is csak azért szakítottam meg az olvasást, mert Édesanyádat látogattam meg és nem akartam az időből kiesni. Most véleményt szeretnék mondani és ez meglehetősen nehéz.(…) Kritikus kritizál, publikum ítél és vagy megy a színházba, vagy nem megy. Kritika és publikum régóta antagonizálnak egymással, nagyon helyesen. Jelen eset más. Egy olyan barátomnak a művéről van szó, akinek a személye és a tehetsége nem mindennapi és elüt azoktól a normáktól, amelyek mellett mi felnőttünk, szórakoztunk és kritizáltunk. (…)
Parádés pillanatokként emlékszem vissza azokra a dialógusokra, amik a darab olvasása közben engem szórakoztattak, gyakran kápráztattak is. Nem igen szoktam csalódni jóslataimban: sikere lesz a darabnak. De majd a premier alatt jusson eszedbe, a nagyérdemű közönségnek nem az fog tetszeni, amiért Te megírtad, hanem az, ami engedményt tettél technikai okokból. Én magam továbbra is inkább szeretném olvasni, mint látni az egészet, mert szinte előre tör a frász, hogy művészetink, hányszor fogják – szereptudás híján – beleszőni a kisegítő „kérem”-eket és hányszor fogják eltéveszteni a mondanivalóink mélységeit és igazi értelmét (…)”
Forrás: Tompa Miklós Társulat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.