Pokorny Lia többek között kishitűségről és bátorságról, tévés szereplésről és hírnévről beszélt a Ványa bácsi blognak. Lapszemle.
"Mivel nem végeztem főiskolát, sosem éreztem, hogy nekem járnának dolgok, hiszen még papírom sincs arról, amit csinálok. Persze lehet, hogy valójában fordítva volt ez az egész, és épp a kishitűségem miatt nem vettek fel a főiskolára. De tény, hogy amióta játszom, egyszer sem emeltem fel a telefont, hogy megszerezzek egy szerepet, vagy felhívjam magamra egy igazgató figyelmét. Amúgy is ki tudna rólam? Honnan ismernének? Ilyeneket mondtam magamnak. Hogy ez gátlás, szerénység vagy más, nem tudom, de képtelen voltam megtenni. Nem merek küzdeni egy munkáért, de ha megkapom, akkor már szenvedélyesen harcolok egy-egy jelenetért. Munka közben lendületes és határozott vagyok" - fogalmazott a színésznő.
Pokorny Lia elmondta: hűséges típus, az Új Színházban töltött 10 év alatt nem is gondolkodott azon, hogy máshová szerződjön. Úgy érezte, tartozik ennyivel Márta Istvánnak, aki szinte látatlanban leszerződtette, és most hasonlóan érez Puskás Tamással kapcsolatban is.
Fotó: femina.hu
"A tévés feladatok közül leginkább a Társas Játék volt az, amiről azonnal éreztem, hogy az én világom. Nagyon örültem, amikor szereplőválogatásra hívtak. Biztos voltam benne, hogy esélyem nincs bekerülni, de kedves gesztusnak éreztem, hogy egyáltalán elhívtak. Úgy gondoltam, hogy a casting, az egy olyan dolog, ami soha nem sikerül. Amikor Herendi Gábor felhívott, hogy azt szeretné, ha velük dolgoznék, azt hittem, csak képzelődöm. Az nem is munka, amit ott csinálunk, az az alkotás legkellemesebb fajtája. Hiába igényel rengeteg energiát, ugyanakkor fel is tölt vele" - mesélte Pokorny Lia.
A színésznő elmondta, tudatosan kerüli a celeb létet, a színpadon kiadja magát, megmutatja a legbelsőbb érzéseit, de utána már nem vágyik erre.
A színésznő Dörner György igazgatói kinevezése kapcsán radikális véleményt fogalmazott meg annak idején. Ennek kapcsán ezt mondta: "Nem bírom elviselni az igazságtalanságot, más emberek szabadságának, véleményének a semmibevételét. Egyértelmű volt, hogy az a pályázat nyert, amelyiknek nem lett volna szabad, komolyan sem lehetett venni, egy szörnyűség volt az egész. Nem érettem, hogy történhet meg mindez velünk, és nem nyeltem tovább. Ha összegyűlik bennem a düh és a fájdalom, akkor bizony robbanok, és nem fogom vissza magam."
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.