Szentivánéj - Díjnyertes előadás a Tháliában

Október 22-én látható a Thália Színházban Pelsőczy Réka és Kocsis Gergely előadásában a Szentivánéj című darab, amely az idei Vidor Fesztiválon elnyerte a legjobb díszletnek járó Pantalone-díjat, melyet Taksás Mihály díszlettervező az előadás előtt vesz át.

A darabról:

Bob 35 éves, Helena 35,1. Helena válóperes ügyvéd, Bob egy maffiózónak dolgozik. Helenának flancos lakása van a legdrágább negyedben, és egy nős pasija, Bob alkalmi kapcsolatok közt teng-leng. Helena másfél hónapja nem nézett a tükörbe, Bob feszült, barátságtalan és paranoid. Helena senkinek nem a tehene, Bob utál várakozni. Helena is. Bob és Helena egy bárban ülnek. Az eső zuhog, Mindketten tele vannak előítélettel és hiányérzettel.


Kritikus szemmel az előadásról:

„Szerintem, ahogy van gyermek- és kamaszszínház, úgy van olyan színház is, amelynek az ifjabbak is élvezhetik humorát és szellemességét, de a mélységeit a maguk Szentivánéjét élők vagy azon túljutott életkorúak élvezhetik igazán. Ez a darab ilyen. … A parányi térben – játékosan, ahogy a tartalomhoz illik- , hitelesen megjelenik minden helyszín. Az előadás minden korosztálynak ajánlott. Akár talált partnert, akár nem. Ha talált, akkor azért, ha még nem talált, akkor meg ezért. Két remek színész vonultatja fel a női és a férfilélek és-test bozsgását alig egy órában, nagyon élvezetesen.” (Józsa Ágnes / Helloart!)


„A történetszövés, bár kétségkívül mulatságos, bonyolultsága ellenére sem tartalmaz túl sok kiszámíthatatlanságot. Ami miatt mégis izgalmas lesz az előadás, az az, hogy a színészek egyszerre több szerepet is játszanak, és a párbeszédeken túl olykor hallhatóak gondolataik, vagyis narrálják magukat, sőt egymást is: az előadás humora is főként az utóbbi eszközből táplálkozik. (…) lendületes ritmusú, szerethető előadás született, jó ötletekkel, pontos színészi játékkal, sok-sok iróniával és fanyar humorral; a rendező jól vizsgázott, (jegy)váltás még lehetséges!” (Cziráki Judit / Kortárs Online)

„Fanyar humorral írta Greig ezt a történetet, amit csak darálva lehet eljátszani, pörgetve a cselekményt, úgy hogy a szereplők mesélők is egyben. A Szentivánéj egy ponyva, amit dalokkal spékeltek meg (...) A darab nem is ezek miatt jó, hanem a szöveg ritmusa miatt, pláne, ha az olyan gyakorlott nyelvekre simul, mint amilyen Pelsőczyé vagy Kocsisé. Ők pedig, élve a beszédgyakorlati leckének is felérő szövegmennyiséggel, levegőt venni se hagynak a nézőknek, akik pedig szorgalmasan kapkodják a fejüket a két szereplő párbeszédének és a narrálásának pingpongmeccsbe illő váltakozásaira.
A díszlet is zseniálisan dolgozik a színészek keze alá, az ötletes megoldásokat Taksás Mihály álmodta színpadra, és nincs benne semmi felesleges elem, minden kellék a díszlet szerves része, még maguk a mellékszereplők is.” (cukorka, divany.hu)