Szavanna - Robot-előadás érkezik a Trafóba

Október 24-25-én egy különleges robot-előadást lát vendégül a Trafó. Az izraeli Amit Drori által kicsik és nagyok számára rendezett 'Szavanna - elképzelt vidék' című produkciójában robotlények fújtatnak és vizsgálódnak a térben: egy guruló teknős és egy rugós antilop.

A történet szerint a rendező édesanyjának volt egy régi zongorája, ami folyton javításra szorult. Amit Drori gyerekként féltékeny volt a hangszerre, mert anyja minden idejét és figyelmét a zongora javítására szentelte, de mégis lenyűgözte a gép belső működésének látványa. Édesanyja halála után nem sokkal a zongora teljesen javíthatatlanná vált. Drori ekkor elkezdte alkatrészeire szedni az öreg hangszert és robotállatokat építeni belőle.

„Ellentétes érzelmek fűztek ahhoz a zongorához, rengeteg szép és kellemetlen élmény. Azzal, hogy végül szétszedtem, tulajdonképpen reinkarnáltam és új életet adtam az öreg és haldokló hangszernek. A Szavanna kapcsán azért mesélem el mindig ezt a történetet, mert a zongorához fűződő viszonyom ébresztett rá, hogy tárgyak iránt is lehetnek érzéseink, de ami talán ennél is fontosabb, hogy rajtuk keresztül magunkat is jobban megismerhetjük"- mondta a rendező. A Szavanna ennek a munkának a története. Tájkép az emlékekről, az elkallódásról és egy automata Paradicsomról.

Látszólag egy ’technikai’ darabról van szó, Amit Drori bevallása szerint azonban a technika számára csak eszköz és nem végcél. A szavanna az ő értelmezésében nem az afrikai élőhelyet jelenti, sokkal inkább az ősi Paradicsomot, ahol az emberek Teremtőkként működnek közre a robot állatok létrehozásában.

„Öt szereplő van a színpadon, akik minden előadás alkalmával ott, élőben rakják össze a Szavanna robot állatait és irányítják a mozgásukat, mozdulataikat. Kívülről talán úgy tűnhet, mintha csak játszanánk, pedig minden egyes alkalommal életre kell keltenünk ezeket a lényeket. Egy saját kis világba születnek bele, amiben az irányításunkkal elkezdenek mozogni. Mi pedig próbálunk a háttérben maradni és a lehető legcsekélyebbre redukálni a jelenlétünket. Több mint két éve turnézunk ezekkel a robot állatkákkal, így mostanra elég szoros érzelmi kapcsolat alakult ki a robotok és köztünk, mindannyian elkezdtünk érzéseket táplálni irántuk. A színpadon is egy olyan világot próbálunk megteremteni, ahol ember és robot közösen osztozik a környezetén" - hangsúlyozta az izraeli designer és rendező.

Amit Drori fontosnak tartja, hogy a robotokról ne csak technikai, hanem kulturális vitákat is folytassunk: "Amikor technológiával dolgozunk szerintem fontos, hogy a szemünk előtt lebegjen a cél, amit meg akarunk valósítani általa. A környezetünk el van árasztva sokszor felesleges elektronikus eszközökkel, masinákkal. Egy robot brutális és kegyetlen eszköz is lehet, ha éppen ilyenre tervezik, de én a Szavannában egy másfajta megközelítési módot próbálok mutatni. Azt, hogy egy robotnak nem csak technikai, hanem kulturális funkciói is lehetnek, hogy bár az emberi fogalmaink szerint nem él, de mégis képes érzelmeket ébreszetni bennünk: megnevettetni, inspirálni és elgondolkodtatni. Nincs értelme félni a robotoktól, csak mindig észben kell tartanunk, hogy miért tervezzük őket."