Memo - Tasnádi ősbemutatót tartanak Szegeden

Tasnádi István Memo - a felejtés nélküli ember című darabjának ősbemutatója látható Bodolay Géza rendezésében október 25-én a szegedi Kisszínházban.

Biztos-e, hogy jó maguknak...?


A Szegedi Nemzeti Színház prózai tagozatát vezető rendező a darabról úgy fogalmazott, elképzelhető, hogy több nemzeti kategóriába tartozó teátrum számára teher az a kötelezettség, hogy minden évben be kell mutatnia egy kortárs magyar drámát, Szegeden azonban ez "igazi boldogság".

 

Tasnádi István rendkívül vidám, ugyanakkor nagyon alapvető emberi kapcsolatokkal foglalkozó alkotása eredetileg forgatókönyvnek íródott, és a szegedi teátrum számára dolgozta át színpadi művé. A zenés emlék-MŰ műfaji meghatározású darab egy mindent elfelejtő, 64 éves apáról szól, akit Jakab Tamás alakít, és a fiáról, a Kedvek Richárd megformálta orvosról, aki szeretné meggyógyítani édesapját. A fiú ehhez megtalálja azt a - Sorbán Csaba játszotta - beteget, aki az égvilágon mindenre emlékszik.

A rendező szerint a mű egyik kulcsmondata a darab végén hangzik el a páciens szájából: "biztos-e, hogy jó maguknak egy olyan ember, aki mindenre emlékszik?".

A darab nem musical, de legalább annyi zene hangzik el benne. Az Illés és az Omega együttes egymásnak feszülő dalszövegei teremtette miliő nemcsak a szülőknek, hanem az egészen fiataloknak is igazi rácsodálkozás lehet arra, hogy ki-ki mennyire másképp hallotta ugyanazokat a történeteket 1956-tól egészen napjainkig - közölte Bodolay Géza.

 

memo

 

Tasnádi István az előadásról:

 

"Bodolayt nagyon érdekli ez a történelmi korszak, én viszont kevesebb hangsúlyt fektettem erre; nálam a magánéleti szál dominánsabb. Központi helyet foglal el a felejtés: tudunk-e felejteni, képesek vagyunk-e rá, illetve milyen tragédiát okozhat, ha nem megy. 

 

Ez lehetne egy Hacsek és Sajó kabaré is. Igyekeztem kihozni a témából amit lehet, hogy oldjam ezt a nehéz témát, hiszen a felejtést és a megbocsátás lehetőségét vizsgálja. Nem is szeretem és sosem tudtam egy műfajú darabokat írni. Szeretem mindennek a fonákját megmutatni, a heroikus gesztusok tragikomikus tükröződését. Az eredeti szöveg ezzel a dinamikával dolgozik. Hogy az előadás követi-e ezt, nem tudom.

 

A lovon forgó huszárcsontváz nagyon meglepett, mert ilyet nem írtam, de ez is egy rendezői jelkép. Az már kiderült, hogy ez nem szolgai adaptációja a drámának, hanem egy erőteljes rendezői vízióval megalkotott este lesz."

 

Forrás: MTI, szegedma.hu