A fösvény - Főszerepben Hirtling István Székesfehérváron

Hargitai Iván rendezésében, Hirtling Istvánnal a főszerepben „A fösvény, avagy a hazugság iskolája” október 26-ától a Kozák András Stúdióban. Az október 29-i előadás után újra „Kritikus kedd"-et tartanak.

„Ki a nagyobb bűnös maga szerint, az, aki pénzt kér kölcsön, mert szüksége van rá, vagy az, aki elrabolja más pénzét, amivel nem is tud mit kezdeni.” Erről ír Molière a XVII. század közepén komédiába ágyazva, hogy ne csak belesajduljon a szív, hanem meg is pukkadjunk a nevetéstől.

Ki a fösvény?

A Magyar Értelmező Szótár meghatározásában a fösvény nagyon elítélő szó olyan ember jellemzésére, aki mindenáron görcsösen ragaszkodik a javaihoz, senkinek nem ad belőlük. Hasonló jelentésű a fukar, szűkmarkú, smucig, garasoskodó, zsugori, zsebrák, szőrösszívű, kupori. Valószínűleg amikor a fenti definíciót összeállították, nem vették számításba Molière fösvényét, Harpagont, ugyanis az ő személye mindezen szinonimákat magába foglalja, mégis kevésnek tűnnek ezek a szavak ahhoz képest, mennyi árnyalata van a megnyilvánulásainak.

Harpagonról:

Harpagon olyan apa, akit nem érdekel sem a lánya, sem fia boldogsága, pedig mindkettő élete nagy lépésére készül: házasodni akarnak. Félnek ezt bejelenteni, de boldogságuk érdekében összeszedik a bátorságukat és apjuk elé állnak kérésükkel. Harpagon azonban megelőzi őket, elárulja nősülési szándékát. A gond az, hogy apa és fia egyazon lányba szerelmesek. Innentől kezdve szükség lesz kerítőasszonyra, hazugságokra, cselszövésekre, kétszínűségre, és ezek nem járnak következmények nélkül. Míg a fiatalokat az őszinte érzelmek, Harpagont a pénz, a vagyon vezérli, és megkeseríti a körülötte lévők minden percét. Félreértés félreértés hátán, mégis az igazi „tragédia” akkor következik be, mikor valaki ellopja Harpagon pénzes ládikáját. De ez az a pont, amikor deus ex machina módon megoldódik minden.

Harpagon tragikomikus személye a központi, mindig jelen lévő, a többiek csupán függvényei. A gyerekeit, a ház lakóit egy láthatatlan kötélen rángatja, míg az ő láthatatlan kötele és irányítója a pénz. A fösvénység tünetekkel jár, a szorongás, gyanakvás, vagyonféltés és elmagányosodás olyan mélységekbe sodorja, hogy az ember sokszor nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy kacagjon ezeken.

Hargitai Iván rendező a próbafolyamatról:

„A fösvény szereplőgárdája részben régi, részben új társulati tagokból áll. Többükkel, például Hirtling Istvánnal és Lábodi Ádámmal dolgoztam már, ám Ostorházi Bernadettel, Kerkay Ritával, Andrássy Mátéval és Varga Máriával ez az első közös előadásunk. Nemcsak nekem kell őket megszokni, hanem nekik is egymásra kell hangolódniuk, ki kell alakulnia a közös nyelvnek. Egyébként sokat segít a társulatépítésben, ha az ember remekművet rendez. A fösvény alkalmas arra, hogy (vágyunk szerint) egy remek előadást hozzunk létre, és arra is, hogy egy érési folyamat szerves része legyen.”

Mi az, ami remekművé teszi A fösvényt?

Két okból szeretem Molièret. Egyrészt mert szellemes és fergeteges vígjátékíró. Másrészt rendkívül személyesen és izgalmas szituációkban szólaltatja meg a történetet. Ettől egyedi. Szinte monomániás: vígjátéki szemmel írja mindig ugyanazt a történetet, amelynek a középpontjában általában egy, a középkora vége felé járó férfi áll, aki fura viszonyban van a családjával. Árnyaltan ugyan, de saját zaklatott családi és szerelmi élete mindig megjelenik a drámáiban. Gátlástalanul írja meg saját életét, nem csak másokat, önmagát is kigúnyolja. Miközben remekül szórakozunk a fergeteges vígjátéki poénokon és helyzeteken, igazi, átélhető történetet mesél el.”

A főszereplő, Hirtling István szavaival:

„Ma is érvényes, teljesen hiteles történetet ad a kezünkbe és nem is törekedtünk arra, hogy mi modernizáljuk ezt a szövegkönyvet. Egy családregényt mesélünk el, egy végállapotot, ahová eljut egy család. Egy valószínűleg boldog indulás nagyon keserű végét látjuk.” 

„Egy ekkora szerepnél az ember nem is azzal van elfoglalva, hogy mikor lesz a bemutató. Én sokkal inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy a nagyon tehetséges fiatal kollegáimmal, akikkel ezt az előadást létrehozzuk, annyira tisztázzuk a kreszt és a kottát, hogy nyugodtan tudjuk finiseltetni saját magunkat az előadássorozatra.”

Október 29-én „Kritikus keddet" tartanak

A 2013/14-es évadtól a Vörösmarty Színház szorosabbra fonja szakmai kapcsolatát a színikritikusi társadalommal. Bemutatóinkat követően a közönség jelenlétében kritikai előadásokat, szakmai fórumokat, műhelybeszélgetéseket szervezünk ismert hazai kritikusok vezetésével. 

A második közönségtalálkozóra is szeretettel várunk mindenkit október 29-én (kedden) az előadás után 21.45 órakor a színház harmadik emeleti társalgójában.