Danton halála - Alföldi rendezése a Vígszínházban

Október 25-én mutatták be a Vígszínházban Georg Büchner Danton halála című darabját, Alföldi Róbert rendezésében. 

A Vígszínház ajánlója:

"Büchner 1835 január-februárjában írja a drámát. Alig öt hét alatt be is fejezi. Jó oka van a sietségre. Felforgató tevékenysége miatt nyomoz utána a rendőrség. Küszöbön áll a letartóztatása. Az utca két végén egy-egy rendőr posztol reggeltől estig. Büchner közben anatómia vizsgára készül. Egyetemi jegyzetei alól húzza elő lopva a Danton kéziratát. Mire a dráma megjelenik, szerzője Franciaországba emigrál.

A francia forradalomról szóló színmű terve alighanem régóta foglalkoztatta Büchnert. Nemcsak az 1830-as évek elejének franciaországi eseményei tették aktuálissá a témát. Büchner konspiratív tevékenysége és annak tanulságai belülről is sürgették a szembenézést a nagy „miértekkel”. Mi végre zajlik a történelem? Mire valók az elvek? Mi lappang az emberi természetben? Mi köze ehhez Istennek?

Fotó: vígszínház.hu

Büchner komplex alakokat teremt, jól megkonstruált ellenlábasokat, a forradalmi eszmék palettájának jó néhány árnyalatát felvonultatja. Ugyanakkor a történelem a nagy emberek gladiátorharcának tűnik. A tömeg a háttérben szekundál a demagógoknak. Sokszor szinte dokumentarista hűséggel ad vissza egy-egy politikai beszédet. A köztársasági Róma retorikája egyszer fegyverként, máskor önparódiaként hangzik a francia forradalmárok szájából. Közemberi ágálás, koncepciósper-kovácsolás váltogatja egymást. Betétdalok lobbannak. Otrombaság, törékenység, frivolkodás, fájdalom süt belőlük.

A dráma ősbemutatója 1902-ben volt, Berlinben.

Híres előadásnak számít Max Reinhardt 1916-os rendezése. Magyarországon először 1928-ban a Magyar Színház mutatta be. A darabot a bemutató után betiltották, és csak húzásokkal engedélyezték a további előadásokat.
Kosztolányi Dezső az 1928-as bemutató céljaira fordította le a Danton halálát. A Vígszínház új bemutatójához új fordítást készíttetett."

Georg Büchner levele családjának:

"Gúnyolódónak mondanak. Való igaz, gyakran nevetek, de nem azon nevetek, ahogyan ember valaki, hanem csak azon, hogy ember egyáltalán, amiről amúgy sem tehet, emellett még nevetek saját magamon is, aki osztozom a sorsában. Az emberek ezt gúnynak nevezik, képtelenek elviselni, ha valaki, aki nem takargatja a maga boldogságát, tegeződik velük: ők a megvetők, a gúnyolódók és a gőgösek, mivel az ostobaságot csak önmagukon kívül keresik. Persze a gúny egy fajtája nekem is tulajdonom, de ennek nincs köze a megvetéshez, a gyűlölethez azonban igen. A gyűlölet éppannyira jogos, mint a szeretet, s én táplálom is mélységesen azok iránt, akik másokat megvetnek. Szeretném hinni, hogy szenvedőkre és elnyomottakra több együttérző pillantást vetettem, mint ahány keserű szót mondtam hideg, előkelő szíveknek."

(Fordította: Kovács István és Halasi Zoltán)

Részlet Georg Büchner menyasszonyának írt leveléből: 

"A forradalom történetét tanulmányoztam. Úgy éreztem, valósággal megsemmisít a történelem iszonyú fatalizmusa. Az emberi természetben szörnyű egyformaságot találok, az emberi viszonyokban elháríthatatlan hatalmat, amely mindenkinek megadatott, és nem adatott meg senkinek. Az egyes ember csak hab a hullámon, a nagyság puszta véletlen, a lángész hatalma bábjáték, nevetséges küzdelem a vastörvénnyel, melyet felismerni a legfőbb dolog, de úrrá lenni rajta képtelenség."

Képek az előadásból:

Fotók: Gordon Eszter

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.