Helyey László: "Igazi színházat csak vidéken lehet csinálni"

Helyey László a Magyar Nemzetnek mesélt kaposvári pályakezdéséről, a régi Nemzetiről, és arról, milyen érzés újra Mátyás király bőrébe bújnia. Lapszemle.

 

A Magyar Nemzet cikkéből:


"Először életemben A világ közepe című filmben voltam Mátyás király, amelyikben azt mondogatták: kivéve a gyevi bírót, akit a tüneményes Gyenge Árpád játszott. Fejér Tamás rendező hívott erre a szerepre. Próbafelvétel nélkül adta nekem, tőle hallottam először, hogy éppúgy nézek ki, mint Mátyás király. Addig eszembe sem jutott. Most is azt gondolom, hogy a rendező nem kimondottan az arc hasonlóságára gondolt, hiszen ha vannak is ábrázolásai Mátyásnak, ki tudja, melyik hiteles. Inkább bennem látta egyben a figurát, a markáns arcot, a humort" - mesélte Helyey László, aki a hétvégén az Újszínház Országjáró Mátyás Király című zenés históriás játékának ősbemutatóján alakította ismét egykori királyunkat.

 

"Dörner György rendelte meg, mondtam, 65 éves vagyok, kicsit már öreg erre a szerepre, de abban maradtunk, még elmegy. Öt népmese van felfűzve kerettörténettel, Szőke István Attila írta, Ökrös Csaba a zeneszerzője, Kökényessy Ági rendezi. Nagyvázsonyban nyáron már előjátszottuk, volt belőle két nagy sikerű este" - számolt be a színész.

 

helyey

Fotó: ujszinhaz.hu

 

A kaposvári Csiky Gergely Színházban eltöltött éveire Helyey László így emlékezett: "Számomra a megismételhetetlen csoda volt a három esztendő. Zsámbéki Gábor az Egyetemi Színpadról ismert, ott rendezett több darabban is. Majd megnézett egy főiskolai vizsgaelőadásban a Cseresznyéskertben, ezután bekopogott az öltözőbe, azt mondta, visz Kaposvárra. Marton Endre pedig a Nemzetibe vitt volna, volt is előszerződésem. Én azonban tudtam, hogy a Nemzeti nagy gyár, én oda nem vagyok alkalmas, nem bírtam a levegőjét. Amikor később a kaposváriakat és velük engem is felhoztak a Nemzetibe, idegösszeomlást is kaptam. Zsámbéki viszont jó igazgató volt, és jó pedagógus, előbb kisebb szerepre hívott Kaposvárra, hogy szokjam és megismerjem a társulatot. Amikor őszre szerződésem lett, már szinte otthon voltam."

 

Helyey László az interjúban azt is elmondta, nem tudja, mi állt a döntés hátterében, amikor Zsámbéki Gábort nevezték ki a 70-es évek végén a Nemzeti élére: "le akarták-e fejezni, esetleg ellenőrzés alá vonni a fővárostól távoli renitens társaságot, vagy csak feljavítani Budapest színházi életét - amiben szerepet kapott a másik nagyszerű vidéki társulat is, Székely Gáboré Szolnokon. Tény, hogy bár a Kaposvárról érkezettek és a nemzetisek között nem voltak konfliktusok, a két társaság nem forrt össze. Ennek talán oka volt az is, hogy a fiatal, vidéken dolgozó rendezők nem értették meg a pesti színházi életet. Hogy ott más is létezik, nem csak a színház, a színészek munkáról munkára loholnak, nem érnek rá éjszakába nyúló megbeszéléseket tartani. Máig meggyőződésem, hogy igazi színházat csak vidéken lehet csinálni, mert ott mindenkinek az az egyetlen és az a fontos. Igaz, hogy nyár elejére már utáltuk egymást, elegünk volt, alig vártuk, hogy szünet legyen. A sok együttlétnek is vannak hátrányai. És belterjessé is vált. Hiába dicsérte égbe a kritika, mi tudtuk, mi a jó, mi nem" - hangsúlyozta Helyey László.

 

A teljes cikk a Magyar Nemzetben olvasható.