A Római vakáció című klasszikus mozi színpadi változatában Tenki Réka játssza Audrey Hepburn egykori szerepét. A nyári szabadtéri bemutató után október 29-től a Belvárosi Színházban találkozhatnak vele az érdeklődők.
Más az Orlai Produkciónál próbálni, mint egy kőszínházban?
Egy különbség van, hogy ebben az esetben nem egy állandó, összetartozó társulat, hanem egy alkalmi társulás hoz létre előadást. Ez mindig nagyon jó, mert vagy olyan emberekkel találkozhatsz újra, akikkel már dolgoztál, és jó volt velük dolgozni - ilyen például Fekete Ernő -, vagy olyanokkal, akikkel kíváncsian várod a találkozást. Mindig jóleső érzés, ha az embert meghívják valahova vendégnek, teljesen más energiák szabadulnak fel benne, mintha a saját kőszínházában próbálna.
Pelsőczy Réka vagy Orlai Tibor hívott a szerepre?
Azt nem tudom, hogy melyikük gondolt rám először, mert mindketten felhívtak. Réka kért fel a szerepre, és én örömmel mondtam neki igent. Rékát különösen szeretem.
Pelsőczy Réka rendezéseiben hangsúlyos a nőiség. Erről a Római vakáció kapcsán is beszélt...
Egy nő máshogyan közelít egy darabhoz, mint egy férfi. Olyan apróságokat képes beleszőni az előadásba, amelyektől én, mint nő, könnyebben belehelyezkedek a karakterembe. Réka másképpen instruált, mint egy férfi rendező. De nem az volt a célunk, hogy megmutassuk, hogy a nők milyen jó produkciót tudnak létrehozni férfiak nélkül, csupa nőies témáról, amitől a férfi nézők kimenekülnek. Egyszerűen belekerült az előadásba egy kis plusz, ami Réka személyiségéből fakad. Szerintem kétfajta rendező létezik: jó és rossz, és Réka jó rendező.
A nyári szabadtéri bemutató után október 29-től a Belvárosi Színházban lesz látható a Római vakáció. Változik valamit? Jut időtök próbálni?
Igazán nagy változásra nem számíthatnak a nézők, csak néhány apró részleten módosítunk az eddigi előadások tanulsága alapján. A szentendrei bemutató előtt nagyok sok próbaidőnk volt, majdnem két hónap. Rengeteg ötletet kipróbáltunk, sok utat jártunk be, úgyhogy most csak felújítjuk, felelevenítjük a darabot.
Miután elkészültetek, megnézted újra a filmet, hogy lásd miben lett más az előadás?
Nem, eszembe sem jutott. Annyira különbözik az, amit mi csinálunk. Az előadásunk keretét egy olyan történet adja, amit Réka talált ki. A próbák során a mi ötleteinket, a mi személyiségünket is beépítettük a darabba, úgyhogy a végeredmény nehezen összehasonlítható az eredetivel. Hiába ugyanaz a cím, ha az ember elkezd dolgozni egy történeten és a magáévá teszi, akkor már nem tudja mással összevetni, mert a saját élménye marad meg róla a legerőteljesebben. Ha majd egyszer megnézem a filmet, akkor sem azt fogom keresni, hogy miben "jobb", mint a mi darabunk...
Gyakran látni téged drámai szerepekben. Milyen volt egy könnyedebb előadást próbálni?
Rájöttem, hogy itt csak vidámságot és szeretetet kell árasztani. Réka mindig azt mondja, hogy én valójában ezt képviselem. Lehet, hogy igaza van... De mindig azt a legnehezebb hitelesen megjeleníteni a színpadon, amit az ember - mások szerint - jelent. Az eddigi legnehezebb munkámnak tartom a Római vakációt, és nem csak azért, mert először énekeltem és táncoltam, hanem azért, mert sok munkával találtam meg magamban ezt a könnyedséget. A vígjáték egy külön műfaj, amit nehéz egyből elsajátítani.
Fotók: Takács Attila
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Az, hogy feltérképezzem a lehetőségeimet, a határaimat ebben a szerepben. Hiába jelent valamit az ember a színpadon, nagyon nehéz pusztán "létezni", én mindig érzem a kényszert, hogy hozzátegyek valamit a figurához. Meg kellett találnom a megfelelő ritmust, hiszen ez egy zenés vígjáték, egy romantikus komédia - ha nem jól tagolok, ha nem jól ritmizálok, akkor a közönséget sem tudom megnevettetni. Érdekes kihívás volt a dalokat megszólaltatni, szerettük volna, ha a néző természetesnek, az előadás szerves részének érezné, hogy felcsendül egy dallam.
Sokat tanultam a próbák alatt... Pelsőczy Réka hagyott bennünket keresgélni, de támpontokat is adott. Rengeteg figyelmet szánt rám, segített megtalálni a saját Anna hercegnőmet. Erre nagy szükség volt, hiszen ha megpróbáltam volna utánozni Audrey Hepburnt, biztos, hogy belebukom. Réka új közegbe ágyazta a történetet, így a Római vakáció nem egyszerűen egy film színpadi adaptációja...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.