Bezár a Don Quijote Mauzóleum – felszabadítja a Bolondság Lovagjának sírját az Artus Társulat.
A videó 2006-ban készült.
November 7-én, 8-án és 9-én utolsó alkalommal nyílik meg a Don Quijote Mauzóleum, La Mancha lovagjának élő installációkból épült emlékhelye az Artusban. Egyik legsikeresebb előadásától búcsúzik a társulat.
Az alkotók ajánlója az előadás elé:
„Kísérlet arra, hogy kiszabadítsuk a Bolondság Lovagjának sírját a Ráció nemeseinek hatalmából.
Nálunk már a bolondságot sem értik!
Emberek! Csatlakozzatok hozzánk, s induljunk együtt az ismeretlenbe, a sír felszabadítására”!
A Don Quijote mauzóleum rockkoncert, múzeumi kiállítás, tánc- és prózaszínházi előadás, performance, laza buli és színházi nyelvkurzus egyben. A négyszögletes, vörös színpadot képzőművészeti alkotások veszik körül. E színházi kiállítótérben az élő mobil-installációk mind egy-egy Don Quijote analógia. Az installációkon minden szereplő Don Quijote, akár férfi, akár nő. A falra veített “mű-nézők”, mint Dulcineák lelkesen követik az eseményeket, így a siker is garantált. Sancho a teremőr.
Az előadás életútja:
A Don Quijote Mauzóleumot 2005 október 17-én mutatták be az Artus Stúdióban, a Budapesti Őszi Fesztivál keretében. Ez lett a társulat egyik legsikeresebb előadása, amely 2006-ban elnyerte a Veszprémi Összművészeti Fesztivál fődíját, és ugyanebben az évben a legszebb pillanat és a legjobb tér díját a Szegedi Alternatív Színházi Szemlén.
2008-ban a Nemzeti Táncszínház az előadást beavató színházi programja keretében mutatta be. A sikerre való tekintettel 2010-ben is tartottak beavató színházi előadásokat Budapesten a Nemzeti Táncszínházban és az Artus Stúdióban, Jászberényben a Malom Színházban valamint Tatabányán a Jászai Mari Színházban.
2010 májusában az előadás a Kaposvári Gyermek és Ifjúsági Színházi Találkozó versenyprogramjában szerepelt. További vendégszereplések: 5. Magyar Táncfesztivál (Győr), Miskolci Nemzeti Színház, Nieuwe Gronds nemzetközi színházi fesztivál (Hollandia), Festival Fronta nemzetközi színházi fesztivál (Szlovénia).
A Don Quijote-t eddig nyolcvanszor játszották Magyarországon és külföldön.
Kirtikus szemmel a darabról:
"Az Artus és Goda Gábor látszólag fogyasztható, könnyen lágyuló darabot hozott létre. Valójában azonban valami mély kiábrándultság csillog a mosolyok mögött, a gegekben pedig keserűség lappang. Nem véletlen, hogy a falra vetített közönség előtt az első Don Quijote újra és újra összerogy. A közönség mint ítélő és ítélkező, minden művészt Don Quijotévé tesz. Egyáltalán a művész – ha van ilyen – bolond. Cervantes 400 éves metaforája az Artus értelmezésében fenyegető igazságot rejt magában.
Nevezetesen azt, hogy a bolondságról való lemondás, a dolgok „normalizálása” halált jelent a művészi szabadság számára. Ez közhely, azonban olyan közhelyről van szó, amelyet újra és újra fel kell tárni, merthogy tétje van. A Don Quijote Mauzóleum olyan emlékmű, sírhely, melyben az „ab-normális” felmagasztosul. Amikor felszólítják a közönséget, hogy keressék meg a bolondság lovagjának sírját, akkor nem történik más, mint intés arra, hogy találják meg ezt a művet, azaz: nézzenek szét maguk körül. Lássuk meg tehát az Artus alkotását és a mindannyiunkban rejlő, felforgató és életteli bolondságot!" (Mestyán Ádám)
Alkotó-előadók:
Donkihóték (DQN): Bakó Tamás, Csató József, Dombi Kati, Gold Bea, Lipka Péter, Szász Dániel
Szancsópanzák: Kocsis Gábor
Tér: Bodóczky Antal, Goda Gábor
Zeneszerző: Csató József
Szövegek: Cervantes, Miguel de Unamuno, Csató József
Jelmez: Lőrincz Kriszta
Fény: Kocsis Gábor
Produkciós munkatárs: Rácz Anikó
Rendező munkatársa: Gold Bea
Rendező-koreográfus: Goda Gábor
Támogatók: NKA, EMMI, 77 Elektronika