Vritti - Gaál Mariann a Mu Színházban

Összművészeti bemutatóra készül Gaál Mariann - A VRITTI november 8-án és 9-én 20 órakor látható a MU Színházban.

Novemberben szerepel a Vritti a MU műsorán

„A társművészetek érdekelnek. Végesnek érzem a mozgáslehetőségeket, és olyan alkotóelemeket keresek, amelyekben még el tudok mélyülni”. (Gaál Mariann)

Gaál Mariann munkáiban a tánccal egyenértékű alkotóelemmé válik a zene, a fotó, az építészet, vagy éppen a táncfilm. 

 
Első filmjét 1998-ban készítette, azóta rendszeresen foglalkoztatja a vizuális és a színpadi művészetek közti kapcsolat.

A művészeti kollektíva, mely építészből, fotósból, filmesből, táncosból, koreográfusból és dramaturgból áll, olyan megnyilatkozási formát mutat, mely új perspektívát nyit vizuális művészet és a tánc színpadi műfaja között. A Sebestény Ferenc tervezte elemekkel határolt térben Gaál Mariann táncfilmje, Kecskeméti Dávid fotói és a MU Terminál táncosai - Gergye Krisztián dramaturgiai koncepciója alapján – interaktív sorsközösséget vállalnak egymással.

Új előadásában a BME Rajzi és Formaismereti Tanszék hallgatói segédkeznek.

"Gaál Mariann a hazai és külföldi  táncszínházi élet egyik egészen egyedi, sajátosan alkotó szereplője. Látásmódja, szemlélete jóleső színfolt, mert kerüli a harsány, kommersz megoldásokat: az emberből magából épít, eszköze test és szellem, egyenlő rangban. Nem elégszik meg egyszer megtalált formákkal, mindig kísérletez, új eszközöket fedez fel, s ezek között a társművészeteknek is mindig helye van" - írta róla Lőrinc Katalin táncművész, egyetemi docens.

Gaál Marian szavaival a Vritti c. bemutatóról:

(Varga Nóra kérdezett) 

MU: A MU Színházban november 8-án lesz az általad rendezett Vritti bemutatója. Úgy tudom, hogy a vritti ez egy jóga szakkifejezés, ez hogyan jelenik meg a darabban?

GM: A szó eredetileg 'perdületet' jelent, az előadásban átvitt értelemben használjuk. A fotográfus Kecskeméti Dáviddal, az építész Sebestyén Ferenccel, Gergye Krisztiánnal, Fejes Ádámék mozgásanyaga és az én Inside című filmem felhasználásával összeállítunk egy installációt, egy erőteljes képi világra épülő darabot. Több, mint egy évet dolgoztam Kecskeméti Dáviddal egy projekten, ahol a köztes utakat kerestük a film és a fotográfia között. Ezeket a köztes utakat keressük most is. Különböző képzőművészeti ágak érnek össze az előadásban. Tehát úgy tervezzük, hogy a Vritti egy átmenet lesz az installáció, a kiállítás és az előadás között. 

MU: Hogy kezdted el vegyíteni a különböző művészeti ágakat?

GM: Elkezdtem úgy érezni, hogy korlátozott önkifejezési lehetőséget nyújt számomra a tánc, hogy vannak emberek, akik tökélyre fejlesztik a táncbéli tudásukat és egyre szabadabban mozognak, de engem sokkal jobban motivál, hogy új utakat keressek. Eleinte zenészekkel dolgoztam együtt, főleg Párniczky Andrással, arra kerestük a választ, hogy lehet a zenei improvizációt összeegyeztetni a táncos improvizációval, de ennek már több, mint 10 éve. Már a holland akadémián (Rotterdami Táncakadémia – a szerk.) foglalkoztam filmezéssel, készítettem kísérleti táncfilmeket, de itthon, finanszírozási háttér híján öt, vagy hat évig egyáltalán nem foglalkoztam ilyesmivel. Az évek alatt vsizont egyértelművé vált, hogy a vizualitásnak igenis helye van a munkámban.

Általában olyan emberekkel dolgozom, akikkel mélyebb kapcsolat fűz össze, ami szakmailag is tud manifesztálódni. Ennek az az oka, hogy nagyon hiszek abban, hogy egy jó munka úgy jön létre, ha egy jó csapat áll mögötte. Az emberekkel való találkozás mozgat. 

Folytatást a MU Színház oldalán talál.