Európa kulturális fővárosa újabb magyar ősbemutatónak ad otthont. A Zemlényi Zoltán Hoppárézimi! című regényéből készült monodrámát 2013. november 9-én tűzi műsorra a kassai TeatRovás kísérleti színműhely a kassai Thália Színház csapatával karöltve a Löffler Akadémián.
1990. november 9-én mutatta be a Madách Kamara a Zemlényi Zoltán regényéből készült színdarabot, napra pontosan 23 évvel később, 2013. november 9-én a kassai Thália Színházban látható a mű monodráma-adaptációja.
ZZ egyszemélyes tolókocsis táncszínházát Madarász Máté, a színház fiatal színésze valósítja meg, a zenei világot pedig Zemlényi kamaszkori zenekarának számai alkotják. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Péter Krisztina, a mozgás Kántor Kata nevéhez fűződik, a rendező Márkus Judit.
A darab színrevitelének ötletével repertoárjuk színesebbé tétele céljából kereste meg a TeatRovás kísérleti színpad a színészből időlegesen rendezővé vált Márkus Juditot - tájékoztatta az MTI-t kedden Kovács Ágnes, a kísérleti teátrumot is üzemeltető Rovás polgári társulás egyik vezetője. Hozzátette: a maga nemében egyedülálló projektről van szó, mivel ezzel a darabbal eddig nem találkozhatott a kassai színházkedvelő közönség.
Madarász Máté - Hoppárézimi!
"A naplóregényből készült színművet még drámatagozatos gimnazistaként ismertem meg, és már akkor nagyon erősen befészkelte magát az agyamba a magányos hős képe" - mondta a darabról Márkus Judit. Hozzátette: a Hoppárézimi! is azon művek egyike volt, amelyek miatt a színészi pályát választotta, de mivel a 16 éves fiú szerepét nem tudja eljátszani, ezért más aspektusból közelített a témához, így jött a rendezés ötlete.
A darab első olvasópróbáján Zemlényi Zoltán is jelen volt, akit a rendező már korábban felkeresett az ötlettel. "Valami olyan derű és pozitív energia szippantott magával Zoli személyisége által, hogy biztosan tudtam, meglesz az előadás" - emlékezett a kezdetekre Márkus Judit, aki elmondta: éber figyelmet és megdöbbentő hatást akar kicsikarni a nézőből.
Zemlényi Zoltán a darabról:
“A Hoppárézimi ma már egy közel 30 éves történet. A könyv tulajdonképpen az 1986-os évem naplója. 16 éves voltam akkor. 16 évesen éltem át azt, hogy a jövőbe vetett álmaimnak egy szemvillantás alatt vége. Külső szemmel egy szánni való rokkant lettem, de belülről ugyanaz maradtam és ugyanazzal a szenvedéllyel próbáltam a sorstól visszakövetelni a jussomat, amit az addig eltelt években – még egészségesként – kiérdemeltem. A Hoppárézimi monodráma nekem azért fontos, mert ez az első színpadi megformálása a saját 16 éves gondolataimnak, kamasz érzéseim szavakba öntésének. Az 1990-től két évadon át nagy sikerrel játszott és a televízió által többször is sugárzott színdarabot azért volt könnyű külső szemmel néznem, mert a szövegkönyvet nem én írtam, bár a mű kétségkívül az én történetemet dolgozta föl. Most valószínűleg újra fogom élni az egész akkori érzésvilágomat, melyet olvasni is veszedelmes, előadva, a nézőtérről nézve viszont egyenesen horrorisztikus lesz számomra. Legalábbis megvan rá az esély. Ezért én izgulok a legjobban, hogy megnyíljon az időkapu és visszazuhanjak 1986-ba. Mert akkor jó eséllyel a nézők sem fognak úgy felállni a székükből, ahogy az elején beleültek. Ezt tehát nem újra műsorra tűzik, hanem ez lesz a virágpremier!”
Forrás: MTI, Kassai Thália Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.