Írtunk egy filmet! – Momentán Fesztiválnapló 3. rész

120 percre mindenki zseniális Hollywoodi producer-forgatókönyvíró-rendező-casting directornak érezheti magát a nézőtéren, aki bevállal egy Momentán HáziMozit. A DVD extrákkal tarkított egészestés improvizált „mozifilmben” találkozik a nagyszabású, izgalmas és a közös teremtésből fakadó felemelő élmény a felszabadult, totális marháskodás örömével - a 10 éves Momentán Társulat ünnepi fesztiválnaplójának harmadik részét olvashatják.

Szerdán a műfaj romantikus komédia volt. Azt hiszem, ez az a zsáner, amiből talán a legtöbbet láthattunk életünk során, legalábbis a lányok, vagy legalábbis én mondjuk biztos több romkomot láttam, mint horrort vagy akciót. Mindenesetre az est műsorvezetője az első öt percben biztosítja, hogy mindenki felfrissítse az emlékeit és állapotba kerüljön – attól függően, hogy melyik néző mennyire szeretne részt venni a sztori alakításában. Lehet filmcímeket mondani (elő is kerül az összes klasszikus, Igazából szerelemtől Bridget Jones-on és Micsoda nőn keresztül a Csak szex és más semmiig), lehet romantikusat sóhajtani (férfi és női verzióban) és lehet tengerparti sirályt alakítani (pár egészen különösen sirályhangú néző bújt meg tegnap a nézőtéren). És persze aki nem bírja a vegzálást, az csak egy cetlire ír fel valami mondatot, tárgyat, karaktert, helyszínt, ami elengedhetetlen része egy romantikus vígjátéknak. És még vannak azok, akik inkább biztonságos távolságból figyelik az eseményeket és csendben várják csak, hogy alakuljon a történet.

Én viszont nem ezek közé tartozom, és amikor a közönség 3 ötlete alapján látott három indítójelenet után (1. kórházi jelenet a temperamentumos orvosnő és a mogorva új sebész között 2. két vadidegen ajándékszétrepülős összeütközése egy karácsonyi vásár forgatagában 3. egy nordic walkingos baráti társaság közös kalandozása), szóval amikor lement a három jelenet és mindezek után szavazni kell, hogy melyik történetet válasszuk, akkor két kézzel kalimpálva próbálom elérni, hogy arra menjünk, amerre én szeretném. És igen! Szerencsére a nézők nagy része is ugyanerre szavaz, így a bostoni bevásárlóközpontban összeütköző Freddy (Molnár Levente) és Kelly (Várady Zsuzsi) történetét követhetjük végig háromnegyed órában.

Az összeütközés után külön-külön látjuk a két főhőst: Freddy egy árvaházban dolgozik, az ottani gyerekeknek állított össze ajándéklistát, Kelly pedig kicsit fárasztó és fontoskodó színházrendező pasija, Jason hatalmas családjának ajándékait próbálja becsomagolni. Persze kiderül, hogy egy-egy ajándék hiányzik, sőt mi több, összecserélték őket: így került a Jason bátyjának szánt szado-mazo cucc az árvaházba, a Kevin nevű fiúcskának szánt távirányítós autó pedig Kellyék nappalijába. A történetet a színészek velünk együtt írják. A tisztázásra váró pontokon Bódy Gergő mesélő és műsorvezető a közönség kezébe adja a döntést. Így derül ki, hogy a Kevin nevű kisfiú hegedűvirtuóz – aki persze azonnal meg is jelenik a színen kajla sapkában és leragasztott szemüvegben (Harsányi Bence alakításában) és azonnal hegedül is nekünk. Vagy így születik az is, hogy a nyálas, Kellyre nyomuló áruházigazgató, akihez a lány visszaviszi az elcserélt csomagot, valójában porallergiás. A tegnapi estében külön ajándék, hogy a nézői ötletek nem csak egy-egy jó poén erejéig mulattatnak minket, hanem valahogy tényleg a történet részévé válnak: a porallergia miatt kell például berendelni három albán takarítót, akik egy pillanat alatt mindent felbolydítanak. És persze ennek köszönhető, hogy Kelly tovább ott marad az irodában és így „véletlenül” pont összetalálkozik az érkező Freddyvel, aki szintén visszahozta a nála maradt csomagot. És így tovább.


A történet bonyolódik, ahogy egy romantikus vígjátéktól elvárnánk, úgy, hogy közben a játszóknak időnként még a nézők által cetlikre írt feladatokat is végre kell hajtaniuk. Ezekről tudjuk, hogy konkrétan lehetetlen megoldani őket és közben azt is tudjuk, hogy mégis meg fogják oldani. Így játszik bele a történetbe Jason (Tóth Barnabás) egy szteppcipőt, Sam, Freddy pösze lakótársa (Nemes Takách Kata) békákat, Elvis, Jason titkos meleg szeretője (Harsányi Bence) egy osztrák alpesi faházat. Épp ez adja mindig a HáziMozi varázsát, hogy mi írjuk a filmet, hogy nem tudjuk, mi lesz, hogy a színészek úgy fütyülnek, ahogy mi akarjuk, de közben mégis beleviszik a saját színeiket, ötleteiket, és könnyesre röhögős figuráikat és bemondásaikat. Hogy ne furdaljon senkit a kíváncsiság: Kelly megtudja, hogy a pasija meleg, Freddy lakótársa bekavar, hogy a két fiatal összetalálkozzon, sokáig bénáznak, de végül a kis Kevin hegedűkoncertjén mégis összetalálkoznak, elcsattan a csók és onnantól boldogan élnek, amíg meg nem halnak. VÉGE


... az első résznek! Mert csak ezután jönnek a DVD extrák. Az este második felében a film rádióajánlóit, cenzúrázott jeleneit és egyéb további marhaságait látjuk. A közönség eddigre hisztérikus állapotba kerül. Csúcspont az alternatív műfajokban lejátszott egyik jelenet, amikor a sci-fi verzióban az albán takarítók mutáns droidokként jelennek meg. Jahj.

Egy dologról muszáj még beszélnem. Egy láthatatlan, háttérben, csendben ülő szereplőről, aki meg sem szólal, csak figyel, nagyon figyel, és aki nélkül a hatás fele se jönne össze. Pirisi Lászlóról, a Momentán zenészéről van szó. Ő tulajdonképpen egy zseni. Hihetetlen műfajismerettel és stílusérzékkel ééés ritmusérzékkel szólaltatja meg a totálisan improvizált zenéket szintetizátorán – legyen szó éppen a kis Kevin hegedűszólójáról, a zuhogó esőről vagy a szerelmesek veszekedős jelenetének monumentális szimfonikus zenekari muzsikájától. Megemeli az egészet, egy magasabbra szintre. Nem vesszük észre, pedig ő a Momentán Ringo Starja, ő a Momentán… nem is tudom, mije. Ahogy a barátnőmmel beszéltük előadás után, nélküle olyan lenne a HáziMozi, mint a Dallas Bobby nélkül…

Szerző: F.N.

Fotók: Sámpár Anna

Forrás: Momentán Társulat