Szeptember 21-én mutatta be Helsinkiben, a Svenska Teatern Böhm György rendezésében Dés László-Geszti Péter-Békés Pál: A dzsungel könyve című musicaljét. A bemutató óta több svéd és finn kritika számolt be az előadásról. Ezekből szemezgettünk.
Így számolt be a sajtó Bőhm György külföldi rendezéséről:
"Meghökkentő erőszak a látványos Dzsungel könyve musicalben"
"A Böhm György rendezésében bemutatott musical mindenesetre inkább ellentétes érzelmeket, mint örömöt kelt, a Magyarország felől fújó új szelekről. (...) Rögtön, amint felmegy a függöny, egy hatalmas trópusi vihar tombol a színpadon. Ez meg is ijesztheti az érzékenyebb nézőket. Hét éves kortól, ez a színház által ajánlott korhatár, de ez túl alacsonynak tűnik. Nekem is sokszor be kellett csuknom a szemem. A dzsungelben az állatok természetesen szétszaggatják egymást, de amikor ugyanezt színészek játsszák, könnyen létrejön valamiféle furcsa dimenzió, nagyon aggasztó volt az erőszak helyenként.
Technikailag stílusos a jelenet, amelyben a medve úr, Balu (Arne Nylander) bokszkesztyűben tanítja Mauglinak (Patrick Henriksen) a dzsungel törvényeit, de az elagyabugyálás egyáltalán nem vicces. Az, ahogy a keselyűk táncoltatják a gonosz tigris, Sir Kán (Niklas Åkerfelt) holttestét, kifejezetten undorító." (Helsingin Sanomat / Lauri Meri / Väkivalta hätkäyttää komeassa Viidakkokirja-musikaalissa)
„Friss, izgalmas és egyáltalán nem veszélyes”
"Böhm György magyar rendezőnek sikerült kibontakoztatnia a társulat legjátékosabb oldalait, s ettől ez a feldolgozás valódi igazgyöngy lett az ifjúsági előadások között. Remélhetőleg a szülők és az iskolák minél nagyobb számban találkoznak majd az előadással". (Vasabladet / Åsa Gustavsson / "Fräsch, spännande och rentav lite farlig")
„Pompás dzsungelkaland”
"A magyar rendező, Böhm György a librettistával, Békés Pállal együtt szerencsésen egyensúlyozik a tanulságos morálfilozófiai perspektíva és az időtlen kaland-játék között. A halál itt természetes – sőt: jelen lévő –, magától értetődő része az életnek; csak annyi a különbség állat és ember között, hogy az állatok sosem ölnek szórakozásból. Maugli pedig fokozatosan megtanulja, hogy egy jóbarát aranyat ér. Ez az este mindenekelőtt a szem és a fül orgiája." (Hufvudstadsbladet/ Mats Liljeroos / "Sprakande djungeläventyr")
„Fantasztikus tűzijáték minden érzékünknek”
„Patrick Henriksen brillírozik a főszerepben, Maugliként; lendületes és lebilincselő. Birthe Wingren szépen éneklő Bagira, vagyis a hűséges fekete párduc, aki kiszabadítja Mauglit a fogságból, és aki az utolsó a dzsungelben, aki szereti a fiút. Arne Nylander egyszerre humorosnak és érzékenynek mutatja Balu medvét, aki Mauglit mindenre megtanítja, amire a dzsungel szabályai között a fiúnak szüksége lehet, hogy Maugli később már magától ébredhessen rá az örök törvényszerűségekre.
Kent Sjöman (Akela) Baluhoz hasonlóan öregedő farkasvezért játszik. Mitja Sirén felejthetetlen Csil keselyű szerepében, aki – keselyűtársaival együtt – alig várja, hogy rászabadulhasson egy-egy kihűlt tetemre. Simon Häger gyönyörű mély hangjával és fantasztikus játékával narcisztikus Ká – könnyen éselegánsanmeg tudna tölteni egy szalont egyszemélyes zenei showjával. Niklas Åkerfelt lehengerlőgladiátort alakít Sir Kán tigris szerepében. Max Forsman Buldeója szemtelen, Cecilia Paul szép és bátor Tuna. Ingemar Raukola vicces majomkirály, és Sue Lemström hasonlóképp bravúros minden egyes szerepében. (Västra Nyland / Siw Handroos-Kelekay / "Ett fantastiskt fyrverkeri för alla sinnen")
„Élmény, amely kitörölhetetlenül belevésődik a fiatalok és az idősebbek emlékezetébe”
"A jelmezek nem disney-i módra bárgyúk és aranyoskodók, hanem egyszerűen: imponálóan jók. A csapatjáték maximális – és ez igaz a szürke farkasfalkára (amit a bölcs, öreg Akela /Kent Sjöman/ vezet), és a majmok csapatára is – akik narancssárga, kerek szemüveget viselnek, és az Unga Teaternből ismert Ingemar Raukola vezeti őket, mint banánkoronás majomkirály. A humor akkor éri el a tetőpontját, amikor a rekedten rikácsoló keselyűk (a felejthetetlen Mitja Sirén (Csil) vezetésével) fekete-fehér csőrükkel megjelennek a színpadon, mint egy afféle abszurd temetőcsősz-csapat. A dixieland-jazzre komponált „temetői/temetési jelenet” az előadás csúcspontja.
Maugli barátai közé tartozik Balu medve (Arne Nylander); nagydarab, barna, kedvesen fafejű – és a vele jóban-rosszban összetartó Bagira, a fekete párduc (Birthe Wingren). A szórakoztatás és a varázslat érdekében itt a félelmetesebb karakterek is kevésbé ijesztőek – így például Simon Häger, aki fantasztikusan bravúrosnak, akrobatikusnak és karizmatikusnak játssza Ká pitont. Niklas Åkerfelt Sir Kánjának mintha dupla hús lenne a lábán (sic!), főleg, amikor hangszóróba ordítva, rikoltva kell bejátszania a színpadot.
Természetesen a szerelem is megjelenik Maugli életében, mégpedig a fiatal Tuna (Cecilia Paul) személyében, aki néhány kollégájához (így Sue Lemströmhöz és Max Forsmanhoz) hasonlóan több kisebb szerepben is feltűnik. Patrick Henriksen megfontolt, ugyanakkor meggyőző alakítást nyújt a főszerepben. A dzsungel könyve zenéje elsősorban pop-alapú; jó ritmusú és magával ragadó, s a szóló számok szépen olvadnak össze az expresszív kórusdalokkal. A táncok jól illeszkednek a színpadi játékhoz. Erik Salvesen színpadképe külön dicséretet érdemel". (Borgåbladet/ Egil Green / "En upplevelse som etsar sig fast i ung som i gammal")
(Fordítás: Deres Péter (svéd) és Sonja Laitinen (finn))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.