Előadás készül de Sade Justine című regényéből, melynek bemutatóját november 21-22-én tartják a Trafóban. Videó, zene és morál - A rendező-látványtervező, Kálmán Eszter válaszolt.
Előző Trafós munkád, a Hamupipőke szintén arról szólt, miként válik valaki áldozattá. Mért érdekel ennyire ez a téma?
Általában ösztönösen nyúlok témákhoz, de ebben az esetben Szabó-Székely Ármin, az előadás dramaturgja ajánlotta a Justine-t. Vannak felszíni azonosságok a Hamupipőke történettel, de érdekesebb a különbség: a Hamupipőke egy mese, a műfajra jellemző mozgatórugókkal, fordulatokkal, és happy enddel. De Sade ezzel szemben korának legprovokatívabb személyisége, Justine története pedig sötét, erotikus és erősen filozofikus mű. A Hamupipőkében nem voltak színészek, a történetet egyéb színházi eszközökkel meséltük el, míg most a színészek végig éneklik az előadást. A Justine esetében nemcsak a technikán van a hangsúly, fontos lett a zene és persze az a kérdéskör is, amit az anyag felvet. Két nővér történetéről van szó: az egyik, Justine mindenben becsületesen próbál eljárni, mégis az egész élete egy szenvedéstörténet, a másik, Juliette önként, sőt élvezettel követ el bűnöket és sikert sikerre halmoz. Tulajdonképpen ugyanolyan helyzetekbe kerül mindkét lány, csak az egyik ellene megy az eseményeknek, a másik pedig kihasználja az adódó helyzeteket. Justine nem bír behajolni a világnak, ezért a világ erőszakkal kényszeríti térdre. Ez a kisarkított alaphelyzet nemcsak morális, hanem egy teljesen praktikus életvitelbeli felvetés: mi az, hogy bűn, hogyan tud érvényesülni egy ember, illetve a szabályok alkotói betartják-e a szabályokat.
Sokszor dolgozol látványtervezőként. Meghatározó lesz az előadás vizualitása?
A történet erősen narratív, epizodikus. Ez megsegíti a képekben való gondolkozást. Az egymást követő képek rengeteg elemből állnak össze, a videó, a fény, a jelmez, a mozgások, a zene és a szöveg egyenrangú alkotóelemek. Ahogy az őket összekötő ritmus, a történet hömpölygése is. Az elemek sokfélesége miatt kerestem egy egységes stílust, ami összefogja, összegyúrja őket, és ez lett a 80-as évek világa.
Mért pont a nyolcvanas évek?
Azért, mert már elég távol vagyunk tőle ahhoz, hogy ironikusan, cinikusan, kritikusan tekinthessünk rá, és hogy esztétikailag, formavilágában, színházilag hasznos eszköz legyen. A 80-as évek emblémája a pop, és ez mázzal önt le mindent, ami kicsit is kényelmetlen. Ez a fajta kettősség, vagy képmutatás jellemzi azt a világot is, amelyben Justine-nek kell boldogulnia. Ez az időszak jelent felszabadulást, szexuális forradalmat, a szabályok áthágását, provokációt is – és ez mind elmondható Sade-ról. A Kákonyi Árpád és Friedenthal Zoltán által komponált zenei anyag is a nyolcvanas évek motívumait használja, és a jelmezekben is felismerhető lesz ez a vonal.
Az University of Bristol színházi tanszékén tanultál, egyszerre kaptál rendezői és látványtervezői oktatást. Gyakorlatban hogy működik együtt ez a két tudás?
Segítik egymást, természetesen. Angliában, (és különösen ezen az egyetemen) a képzésnek köszönhetően sokféle területben merítkezhet el az ember, erre helyezik az oktatásban a hangsúlyt. A színházi alkotófolyamat minél több területét, eszközét kell megismerni és megtanulni használni. Emiatt, amikor kijön az ember az egyetemről persze felszínesebb is ez a sokrétű tudás. A következő évek munkái hozták meg az elmélyülését. Én alapvetően díszlet és jelmeztervezőként dolgozom, évente egyszer kapok lehetőséget rendezni, és olyankor erősen vizuális oldalról közelítem meg a feladatot. Máshogy nyúlok egy anyaghoz, vagy eleve mást tartok alapanyagnak. A nyitottság továbbra is fontos számomra, szeretek tanulni a körülöttem és velem dolgozó munkatársaktól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.