Hétvégi összecsapások – Momentán Fesztiválnapló 5. rész

Állítólag a modernkori improvizáció úgy született, hogy az 1950-es években egy bizonyos Johnstone nevű brit színésztanár elirigyelte azt a kirobbanó, forró hangulatot, ami a nézőközönség soraiból áradt a londoni pankráció bajnokságok során. Arra gondolt, miért ne lehetne elérni, hogy a nézők a színházban is ugyanannyira tudjanak lelkesedni és részt venni, mint egy sporteseményen. 

A hétvégén bőven volt részünk drukkolásban és arénahangulatban az Ó utcai Momentán bázison. Péntek este a Dumaszínház két tagja, Janklovics Péter és Mogács Dániel „ellen” állt ki a narancs-fekete csapat, a szombati Ütközetben pedig maga a Momentán oszlott ketté, hogy a színészek összemérjék improvizációs erejüket. 

Két műfaj, két esemény, két összecsapás. Mindkettőből maradtak emlékezetes pillanatok. Személyes kedvenceim:

Momentán vs. Dumaszínház:

Amikor a szakadék fölött álló féltékeny férj (Mogács Dániel), aki épp azon hezitál, hogy a kezébe kapaszkodó csalfa feleségét (Várady Zsuzsi) megmentse, vagy inkább a mélybe vesse – „véletlenül” tüsszent egyet és így hirtelen elengedi szegény asszony kezét. Vagy amikor a MÁV pénztárban játszódó jelenetben (ahol kizárólag rímben szabad beszélni!) kiderül, hogy a pénztárosnő (Boldoghy Borbála) szentképekkel ragasztja tele fülkéjét: Rossz hírem van, a nyíregyházi gyors elment / Lám, a falon is könnyezni kezdett a Felkent. S nem sokkal később tőle tudjuk meg azt is, hogy az utast kis híján utolérte a végzete: Ön szexuálisan zaklatott / Az a vonat majdnem magára tolatott. 

A két társaság úgy játszik együtt, mintha legalább öt éve lennének együtt a színpadon. Könnyedek. Érdekes. Lentről nézve nem is tűnik nehéznek.

Ütközet:

Az Ütközetben eleve poén a hangulat. Sípszó van, pontozás van, két csapat van. Fekete és narancs kártyákkal szavazhatunk, hogy melyik csapat tetszett jobban. Kőkemény küzdelem van. Egy pillanat alatt hőseink lesznek és kedvenceink. Akikért rajongunk, drukkolunk – és ugyan nem így terveztem, de – őrjöngünk. Lehet, hogy ez valami ősidőkből fennmaradó ösztön, ez a csapatban létezési vágy, ez a rajongási energia. Savanyú bíró is van, akinek semmi sem tetszik, aki mindent megkritizál, de akit cserébe megdobálhatunk zoknival, ha nem tetszik a döntése. (Ez meg nyilván az óvodáskorból fennmaradó ösztön. Élünk is vele rendesen.) Kedvencem a vak komondorról szóló közös rap, a régi tévés műfajokat idéző briliáns Frakk, Derrick, Szomszédok és Kacsamesék jelenetek csokra, illetve a tárgyas játék, ahol a nézők által adott tárgyat kell a játékosoknak minél többféleképpen felhasználnia a jelenetekben, időre! A furcsa kerek bigyót (vajon melyik néző hord magánál ilyet? Fogadok, hogy egy elvetemült Ütközet-fan hozta, hogy direkt nehéz helyzetbe hozza a Momentánosokat…), na szóval ezt az izét a két csapat mindössze 4 perc alatt kereken 20 funkcióban „játszotta be”: volt az nokedli szaggató, tengelytöréses kerék, gyilkos tőr, spermabankbeli tárolóeszköz, UFÓ, gyertyatartó és még mindenféle más. A két csapat fej-fej mellett haladt, a zoknik mellett repkedtek a sárga lapok is, a lavór vizet mondhatjuk, hogy nem szokványos módon felhasználó Kinn vagyunk a vízből című játék után pedig teljes döntetlenben vette kezdetét az utolsó játék. Végül 1 fekete és 1 narancs játékos maradt benn. Kiélezett pillanat. Folyik rólunk a víz. (A játékosokról az előző játék, a nézőkről az izgalom miatt.) Női neveket kell sorolni. Villámgyorsan. Kriszta. Yvett. Irén. Irma. Ilona. Andrea. Éva. Nem sorolom fel az összeset, mert sokáig bírják a fiúk. Aztán valakinek veszítenie kell. Mamma Mia, hallatszik váratlanul a narancs csapat játékosától, és ezt nem fogadhatja el női névnek se a közönség, se a bíró, se a műsorvezető. Így lesz a novemberi Ütközet győztese a fekete csapat, ám ez pont a győzelem pillanatáig érdekes csak. Utána már együtt, kéz a kézben, közösen hajolnak meg, bíróstul, zenészestül, együtt, Momentánostul.

Tanulság:

Azért kell lennie itt valami trükknek. Gyanítom, hogy ez a színpadi versenyzősdi nem működne ilyen jól, ha valóban vérre menne a játék. Itt viszont könnyedség van, cinkosság és nagyvonalúság. A színészek nem csak nekünk cinkosaink, de egymásnak is. Fontos a verseny, de fontosabb a játék. És ez jó. 


szerző: F. N