November elején jelent meg Szinetár Miklós A második pályázat című könyve, amely - akárcsak az előző, A pályázat - főként azt a kérdést boncolgatja, érdemes-e pályázni egy vezetői posztra. A rendező az MTI-nek nyilatkozott a könyvről.
Az új könyv is egy fiktív levelezés
"Az új könyv formája változatlan, fiktív levelezés egy tapasztalt tanár és volt tanítványa között. A növendék figuráját persze nem egy, hanem több alakból gyúrtam össze" - mondta a Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatója.
Szinetár Miklós hozzátette, szerinte az ő korosztálya már optimistábban tekint az életre, mint a negyven körüliek, hiszen nagyobb távlatból szemlélik a dolgokat, másrészt a negyvenesek többet konfrontálódnak, hiszen több feladatuk van. "Bár, mint a tanár megszemélyesítője, én sem állíthatom, hogy túlestem mindenen. Tavaly például Euripidész drámáját, az Iphigeneia Auliszbant rendeztem szép sikerrel Veszprémben, idén az Erkel Színházban Mozart daljátéka, A varázsfuvola színrevitelére készülök" - részletezte Szinetár Miklós.
A rendező azt is elárulta, hogy a könyv néhány részlete önéletrajzi ihletésű, a tanár figurájának nem egyszer hihetetlennek tetsző élményei a sajátjai közül valók. "A könyvben személyes emlékek és kitalációk keverednek" - árulta el.
Az ifjabb hős, János okulására a könyv végén egy viszonylag hosszú naplóval válaszol a Tanár úr. A napló anyagát 1965-ben, egy kínai tanulmányút során vetette papírra Szinetár Miklós. "Természetesen Kína ma már másmilyen. Az említett fejezetben egy elsüllyedt világot örökítek meg. De az egyneműség vagy a szolgalelkűség mindig, mindenütt benne van a levegőben" - vélte Szinetár Miklós.
János töprengései, vívódásai után azt írja a könyvbéli Tanár úrnak, beadja színházigazgatói pályázatát. A válasz: "Részemről a fáklyásmenet! Tudod, hogy úgyse nyered meg a pályázatot" - a kérdés tehát nyitva marad egy harmadik könyv számára.
A kötet az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Kritikus szemmel az első részről
"Szinetár Miklós levélregényének különös ízei vannak. Egyszerre megnyugtató és felkavaró – legalábbis abban az értelemben, ahogyan ráismerünk a minket körülvevő világra. Ahogy a fülszöveg megfogalmazza, a kötet „a Tanár úr ifjúkori generációjának és mai önmagának levélváltása egy reflektorfényes kisvilágról és a nagyvilágról. Az ifjú sok arcból néz vissza a Mesterre, több tanítvány alakjából és sorsából ötvöződött.”
Milyen előnyökkel is jár ennek a laza levélregény formának a használata? Először is, valójában nem kell történet, amelynek szálait gondosan szövögetve az író észrevétlenül behúz minket egy teremtett világba. Nem szükséges igazi jellemrajz, a szerző így nem sokat foglalkozik azzal, hogy pontos rajzot kapjunk a pályázat városáról, mint ahogy a színházról sem, ahol, ami körül éppen zajlanak az események.
Ugyanakkor – mivel Szinetár Miklós magamagáról ír, vagyis nincs okunk fikciót feltételezni – az első reflex, hogy az ember megpróbálja kitalálni, mennyire valós személy a pályázat beadására készülő tanítvány. Mert vannak utalások" - fogalmazott könyvkritikájában A pályázat első részével kapcsolatban Tóth Zsuzsanna.
Forrás: Színház.hu, MTI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.