A Tünet Együttes november 29-30-án mutatja be a Trafó Kortárs Művészetek Házában KÖZHELY élet-disco című előadását, amelyet Ardai Petra, a hollandiai Space Színház alapítója rendez.
A Tünet Együttes ajánlója:
Sodró színpadi mix a találkozásokról, a rigolyákról, az előítéletekről. Arról, hogy nem vagyunk olyan különlegesek, mint hisszük, és ez nem baj.
Kilépünk az ajtón. Minden nap egy expedíció. Nézzük az embereket, ahogy magukba zárva hordozzák történetüket.
A próbafolyamat egy része a próbateremben, a másik köztereken, például a Moszkva téren folyt. Az alkotók alaposan megfigyelték a tereket, az ott megforduló embereket. Az előadás egypercnyi köztéri szemlélődés megnyújtott, elmélyített, magunkra vonatkoztatott olvasata. Az öt szereplő személyes története úgy mixelődik össze a járókelők történeteivel, ahogy egy DJ keveri a hangsávokat.
Keressük önmagunkat a tömegben. Tudjuk, hogy nemcsak szemtanúi vagyunk a változásnak, hanem részesei is. Minden rajtunk múlik. Let’s dance.
Az előadás a közhelyen túli közös helyet keresi, hogy hogyan kerülhetünk közelebb egy másik ember megértéséhez a saját történetünkön keresztül. Az alkotók mindezt táncos és szöveges formában, humorral és öniróniával, egyszerre hiperrealista és absztrakt stílusban fogalmazzák meg, élőben kevert zenével, DJ közreműködésével. A nézők könnyen magukra ismerhetnek a gesztusokban, mozdulatokban és történetekben, akárcsak egy pop dalban.
A Nem emlékszem, hogy így neveltek volna folytatásaként Ardai Petra (Space Színház) és a Tünet Együttes magukat nem kímélve folytatják az egyén és a közösség kapcsolatának feltérképezését. Mi az, hogy értékrend? Hogyan kerülhetjük el a közönyt?
A produkcióban a Tünet Együttes állandó tagjai (Szabó Réka, Gőz István, Szász Dániel) mellett új közreműködők is szerepelnek (Cuhorka Emese, Valencia James, Varga Vince).
A produkció blogja itt érhető el.
A rendezőről:
Ardai Petra a holland magyar Space Színház alapító tagja. A társulat a valóság színházi leképezését keresi. (Ál)dokumentarista előadásaikon, társadalmi és politikai kérdéseket személyes közelségbe hozva, folytatnak párbeszédet a közönséggel. Magyarországon az Emlékmű a jelennek, Holland Cunami, WorldwideHeroShow, A hely, ahová tartozunk és A felhő című előadásaikat mutatta be a Trafó.
Ardai Petra tizennyolc évesen hagyta el az országot, Amszterdamban tanult mozgásszínészetet, majd 1992-ben megalapította a Space Theater nevű formációt. Real World című, a nálunk akkor még ismeretlen valóságshow-kat boncolgató előadásukat annak idején bemutatták - persze teljesen visszhangtalanul - Budapesten is. A társulat azóta kétszemélyessé bővült, Luc Van Loo, a férj a másik tag, és inkább kísérleti projekteket rendeznek, amelyek témája a valóság viszonylagossága, kiindulópontjuk pedig az integrálódni vágyó, örök hontalan ember személyes élethelyzete. Az 1956-os évfordulóra tavaly egy fiktív utazási iroda kirándulását rendezték meg Emlékmű a jelennek címmel. Saját, külön fülhallgatókkal ellátva vezették végig a közönséget Budapest helyszínein. (forrás: Magyar Narancs)
Az alkotók szavaival a darabról:
− Hogyan kerül az előadásba a Moszkva tér?
Szabó Réka: Arról van szó, hogy kimegyünk a köztérre, és figyeljük, mi történik. Nagyon sok, konkrét feladatot kaptunk Petrától, hogy mi mentén, milyen szempontok alapján figyeljük meg az embereket, a jelenségeket, és hogyan vonatkoztassuk mindezt magunkra. Tehát tulajdonképpen az élet az alapanyag, de olyan értelemben, hogy figyelem magam: hogyan viszonyulok a látott emberekhez, dolgokhoz, helyzetekhez. Ezáltal jutok el oda, hogy magamat is jobban megértem, és jobban megértem azokat az embereket és azt a világot, amely engem körülvész. Mindenféle moralizálás nélkül mondom: a cél a megértés. Azt hiszem, hogy ma ez a fajta figyelem és a megértésre törekvés – hiánycikk.
− A „köztér” a ti esetetekben a Moszkva tér. A fizikai közelsége mellett miért éppen ezt választottátok?
Ardai Petra: Elsősorban azért, mert viszonylag jó színházi tér, rengetegen megfordulnak rajta, 24 órás mozgásban van, és ezáltal tükrözi az emberek életét: az érzelmeiket, a gondolatvilágukat, a hétköznapi tevékenységeiket – mennek a munkába, esik az eső, nincs esernyőjük, rohannak, viszik a gyerekeket. Egy bizonyos térben leszűkítve meg lehet nézni a magyar valóságot. Az előadás később utazni is fog, és mindenhol olyan teret választunk majd, amely ennyire sűrítve tükrözi az ottani valóságot. Folytatást a La Femme oldalán találnak.
élet-disco
A Tünet Együttes és a Trafó Kortárs Művészetek Háza koprodukciója
2013. november 29-30. (péntek-szombat) 20:00
Trafó Kortárs Művészetek Háza (1094 Budapest, Liliom u. 41.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.