A nemzetközi mezőnyben is élvonalban járó Kolozsvári Állami Magyar Színházból érkezett Kecskemétre Carmencia Brojboiu, a Most mindenki együtt című előadás díszlet- és jelmeztervezője.
A számos díjjal elismert alkotó, a képző- és díszítőművészet díszdoktora, a kolozsvári teátrum egyetlen román nemzetiségű alkotó művésze Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Oroszország, Görögország után első ízben dolgozik Magyarországon.
- Ez az első magyarországi felkérése, miközben szinte az összes határon túli magyar színházban dolgozott már...
- Örülök, hogy Cseke Péter megkeresett, s így megtört a jég.
- Úgy hallottuk, járt már Kecskeméten, mégpedig a Ciróka Bábszínházban.
- Ennek szép története van! Pályakezdőként a konstancai teátrumban kezdtem dolgozni. Színpadra állítottuk A három kecskegida című gyerekdarabot, amely meghívást kapott Kecskemétre, a Magyarországi Bábszínházak Találkozójára. Nagyon megtetszett a város atmoszférája, és már akkor feltűnt, hogy egy kicsit hasonlít Nagyváradra. Amikor Cseke Péter felkért a Most mindenki együtt díszlet- és jelmezterveinek elkészítésére, rákerestem az interneten a kecskeméti színházra. Nagyon tetszett, amit láttam. Később Pétertől meg is kérdeztem, ugye a bécsi Fellner és Helmer tervei alapján készült az épület, épp úgy, mint a nagyváradi színház. Érdekes egybeesés, hogy életem első fesztiválszereplése és az első magyarországi munkám is Kecskeméthez kötődik.
- Milyen elképzelésekkel látott neki a kecskeméti előadás terveinek elkészítéséhez?
- Az első pillanattól kezdve nagyon eleven teret képzeltem hozzá. Sokat töprengtem, hogy vajon milyen tér tud összekötni 15 különböző foglalkozású, életkorú, habitusú és érdeklődésű embert? A darab egy rézfúvós együttesről szól, én pedig nagyon szeretem ezeket a hangszereket. Úgyhogy végül ebből indultam ki.
- Az évadnyitó társulati ülésen Cseke Péter direktor úr az évadterv áttekintése során az ön érkezését is jelezte, és külön kiemelte, hogy aki csak teheti, látogasson el Kolozsvárra, és nézzen meg minél több előadást, mert fantasztikusak. Hogyan jellemezné az ott folyó munkát?
- A Kolozsvári Állami Magyar Színház Románia legelismertebb teátruma. Tagjai vagyunk az Európai Színházi Uniónak, és nagyon sok meghívást kapunk külföldi vendégszereplésekre. Az eredmények mögött kemény munka van. Ennek egyik fontos eleme, hogy Kolozsvárott egymásnak adják a kilincset a nemzetközi szinten elismert rendezők. Mindannyian magukkal hozzák egyéni látásmódjukat, stílusukat. A társulatot folyamatosan edzésben tartja, hogy képes legyen megfelelni valamennyi elvárásnak. Sokszínű és nyitott színház a miénk, amelyben a színészek, a rendezők, de még a műszak tagjai is a munkájuknak élnek.
- Hogyan fogadja a közönség ezt a sokszínűséget?
- A közönség maga is sokszínű. Sok fiatal jön el megnézni az előadásainkat, magyarok és románok egyaránt. Minden előadás magyarul hangzik el, de a jegy megvásárlásakor minden néző jelezheti, hogy milyen fordítást kér: románt, angol, németet, franciát – mindent megoldunk.
- A társulat is vegyes nemzetiségű?
- Nem mondanám, hiszen összesen ketten vagyunk román nemzetiségűek: egy hölgy a könyvelésen és én.
- Könnyű volt a beilleszkedés?
- Tompa Gábor igazgató úr hívott, és én örömmel mentem, a társulat pedig örömmel fogadott. A nyelvi nehézségek sem okoznak gondot, hiszen a színház nyelve univerzális.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.