Ónodi Esztert, a Katona József Színház színésznőjét kérdezte új filmjei kapcsán a Nők Lapjában Szegő András. Lapszemle.
A kérdésre, adott lelkiállapot formálja-e a külsejét, a színésznő úgy felelt: "Az ok sokkal prózaibb. Az alkatom többnyire olyan, amilyennek az éppen aktuális szerepem szerint lennem kell, meg amilyen adott körülmények között lehetek. Most például nagyon strapás napjaim vannak. Nemrég fejeztem be a Swing című filmet, és úgy hozta a sors, hogy egyszerre kettőben is forgatok (Houdini, valamint Anyám és más futóbolondok), és közben persze dolgozom a Katona József Színházban is. Ma például reggel 6-kor ettem egy sonkás zsömlét, ittam hozzá egy pohár kávét és teát, aztán gyakorlatilag szünet nélkül egész nap megfeszítetten folyt a forgatás a Balaton-felvidéken, hogy most az előadásra ideérjek" - mesélte Ónodi Eszter.
A Swing forgatásán
A felvetésre, miszerint azzal a fegyelemmel él, mint egy olimpikon, úgy reagált: "Sok a hasonlóság közöttünk. Amikor artistát játszottam, diabetikus étrendet tartottam, tudtam, hogy miben mennyi a zsír és szénhidrát… Emlékszem, még pályám elején együtt forgattunk Növényi Norberttel, az olimpiai bajnok birkózóval. Bizony alaposan egymásra csodálkoztunk, mert ugyan egészen máshonnan jöttünk, alkatilag sem voltunk különösebben hasonlatosak, mégis kiderült, hogy nagyon közös a mentalitásunk, és a törekvéseink egy tőről fakadnak. Mindkettőnk számára természetes volt, hogy a maximumot próbáljuk kihozni magunkból, hogy amikor indul a felvétel, testileg-lelkileg a feladatnak adjuk át magunkat, hogy vállaljuk annak a felelősségét, amikor a bőrünket visszük a vásárra. Érdekes volt, amikor mesélte, hogy egy-egy nagy eredmény elérése után nála is jön egy keservesebb időszak, amikor konkrét, előtte lévő cél híján nehezen találja a helyét a világban. Hasonlót érzek én is valamely munka befejeztével. Mintha kicsit üressé válna minden körülöttem. Persze ebből a szempontból a mi pályánk egyszerűbb, hiszen a sportolói pálya időben nagyon behatárolt, és viszonylag hamar befejeződik, nálunk folyamatosan jöhetnek új szerepek, új előadások, új kihívások. Ugyanazzal a lendülettel, hittel és odaadással folytatódik minden. A színházban éppen az a csoda, ha a mi energiáink, lobogásaink, szenvedélyeink utat találnak a közönséghez, és onnan felerősödve jönnek vissza hozzánk, és ez nekünk is újabb energiákat ad" - fejtette ki a színésznő, aki arra is válaszolt, izgatná-e egy nemzetközi karrier lehetősége.
"E téren nagyon szkeptikus vagyok. A sors iróniája, hogy mindezek dacára sikerült ennek a Houdini-filmnek megtalálnia engem. De kellett ehhez az a szerencsés körülmény, hogy a szabadulóművész anyja valójában soha nem tanult meg jól angolul, haláláig sajátos dialektussal beszélt. Egyébként nem hinném, hogy más szerepreegyáltalán számításba jöhettem volna. Ilyen egy adódik. Ez egy ajándék. Milyen dolog az, hogy a stáblistán a színészek között Adrien Brody és Kristen Connolly után a harmadik helyen ott lesz az én nevem?! Vicces! És emellett roppantul élvezem, hogy egy filmen belül eljátszhatom a mamát 20 és 60 évesen egyaránt! Közben a magyar filmben, a már említett Anyám és más...-ban Fekete Ibolya rendez, ahol ugyanígy ugrálhatok az időben" - árulta el a színésznő.
A teljes interjút itt olvashatják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.