Zboray Ernő gyűjteményéből származó 19. századi indonéz wayangbábukat és Gaál József Munkácsy-díjas képzőművésznek a wayang-hagyomány által ihletett kortárs alkotásait csomagolták ki hétfőn a budapesti Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban, ahol Hagyomány és átváltozás címmel csütörtökön nyílt közös kiállítás.
Gaál József jávai wayangbábokra készített kortárs inspirációi újraértelmezik az indonéz-szigetvilág ismert művészeti ágát. Alkotásaival közösen mutatják be Zboray Ernő Nyugat-Jáván az 1920-as években gyűjtött fából faragott, színes bábjait, amelyeket az Iparművészeti Múzeum Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Gyűjteménye őriz. A tárlaton mintegy hatvan báb lesz látható.
A múzeumban tartott hétfői kicsomagoláson négy darab színes bohócbábot, valamint Gaál József harcost és démont megjelenítő kortárs büsztjét, bohócot ábrázoló maszkját és farúdra erősített bábját mutatták be.
Az indonéz wayang-kultúrában sok a szolgabohóc, aki az egyszerű nép nyelvén szólal meg, szabadon beszél, egyszerre ostoba és bölcs is - hangsúlyozta a hétfői eseményen Gaál József képzőművész. Mivel a távoli Jáva-kultúrával nehéz párhuzamot állítani, kortárs munkáinak elkészítésénél "egyfajta szinkretikus" megfelelésre törekedett - fogalmazott.
A maszkoknál például annyiban követte a hagyományos wayang-eljárást, hogy az eredetinek megfelelően dagasztó teknőből hozta létre azokat. Borításukhoz régi, rusztikus marhabőr lószerszámokat, például szatmári és erdélyi hámot használt. Az anyagoknak szigorú ikonográfiájuk van, ebből a megformálás módjához, valamint a metaforikus jelentéshez ragaszkodott csak a művész. A figurák rettenetes szörnyetegnek néznek ki, miközben nevetségesek is - jegyezte meg.
Brittig Vera művészettörténész, a kiállítás kurátora a bohóc figurák közül bemutatta többek között az egyik legjellegzetesebb jávai figurát, Szemárt, amely az ind mitológiából került be a jávai hagyományba. A Szemároknak "mókás" a tekintetük, fehér arcuk van, nagy szeműek, piros és széles a szájuk, az orruk lapos, testük deformált és különböző betegségek jelei figyelhetők meg rajtuk.
A művészettörténész elmondta, hogy az indonéz szigetvilág igen sokrétű művészeti ága a wayang, amelyet manapság rendszerint az előadóművészetek közé sorolnak. Zboray Ernő (1901-1959) 1921-ben utazott Jávára és nem egészen tíz év alatt hozta létre jávai bábgyűjteményét. Az ott eltöltött első három évéről 1924-ben a Világirodalmai Könyvkiadó Vállalat jelentette meg Az örök nyár hazájában - Feljegyzések Jáva szigetéről című kötetét. Ezt követően még két könyvet és több cikket publikált a témában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.