30 éves a Játszd újra, Sam! - Főszerepben Kern András

30 évvel ezelőtt, 1983 novemberében mutatta be a Vígszínház Woody Allen bravúros vígjátékát, a Játszd újra, Sam!-et Kern András főszereplésével, Valló Péter rendezésében.

" - Hadd vessem itt közbe, hogy Budapest egyik legrangosabb színházában is éppen most megy a Játszd újra, Sam, és az a – megjelenésében és hanganyagában önhöz igen hasonló – színész játssza a főszerepet, aki az ön valamennyi Magyarországon bemutatott filmjét szinkronizálja.

- Ez érdekes. Megragadó gondolat, hogy valamiféle alteregóm él Magyarországon, s tulajdonképpen nagyon szeretnék egyszer találkozni vele. De azért riasztó is, hogy egész országnyi ember van, aki látja a filmjeimet, de még életében soha nem hallotta az én hangomat". (Woody Allen)

A Játszd újra Sam! történetéről:

Allan Felix, a Játszd újra Sam! főszereplője ugyanaz a gátlásos, esetlen, szemüveges, neurotikus, New York-i művész-értelmiségi, aki Woody Allen filmjeiben újra és újra feltűnik. Allan Felix zsákutcába került az életével; felesége otthagyta, egyedül ül feldúlt manhattani lakásában és kudarcainak okairól töpreng... Fantáziaképeiben mindegyre feltűnik a nagy színész, a kemény, férfias hősöket alakító Humprey Bogart, s Felix mindegyre tőle akarja megtudni a sikeres férfiélet titkát...

Kern András szavaival a darabról:

- Amikor pár évvel ezelőtt Woody Allen itt volt Budapesten, meghívtuk az előadásunkra, de azt mondták a vígszínházi titkárok, hogy meg sem lehetett közelíteni. A menedzsere azt mondta, hogy ő csak zenéljen, ne foglalkozzon mással, ne találkozzon senkivel, mert az csak elveszi az erejét a zenéléstől. Azt hiszem csak másfél-két napig volt itt, de éppen odatettünk egy előadást, hogy hátha megnézi majd, de nem engedtek még csak a közelébe se.

- "A Játszd újra, Sam! színházi változatába egy csomó mindent beleírtunk Woody Allen más filmjeiből, leginkább az Annie Hall-ból, valamint beletettünk írás közben improvizált woodyallenes mondatokat. Amikor a színházi változatot készítettük elő, már nagyon nagy divat volt Woody Allen a magyar értelmiségi körökben. Azokban a körökben szívesen láttak engem, és kicsit úgy beszélgettünk, mintha Woody Allen-szövegeket mondanánk".

- "Több száz alkalmat jelentett ez a szerep, az az érdekes, hogy egyáltalán nem untam meg, mert ami jó, azt az ember nem unja meg, a rosszat akár már másnap, de a jót nem. A negyedszázad alatt semmit sem változtattam a szövegen, összesen talán három szó van, amit másképp mondok. Vannak rajongói a darabnak, akik többször beültek megnézni".

- Nemhogy négyszáz, de huszonhárom előadásra sem tettem volna fogadást! Azt hittem, meg fog bukni az előadás. Tudtam, hogy Woody Allen jó darabot írt, de ahhoz már nem volt hallásom, hogy megérezzem, ez egy pesti színházban is ennyire sikeres lehet.

Videoklip készült:

A különleges évforduló alkalmából exkluzív videoklip készült az As Time Goes By című dalhoz, melynek magyar szövegét Geszti Péter írta, a zenéjét pedig Furák Péter hangszerelte. A videoklip látható lesz a Játszd újra, Sam! 30 éves jubileumi előadásán is, amelyet november 29-én tartanak a Pesti Színházban.

Valló Péter rendező szavaival az előadásról:

– Jó barátságban voltunk, vagyunk és remélem, maradunk Kern Andrással, kerestem valami neki valót színművet – meséli. – Mivel mindketten Woody Allen nagy rajongóivá szegődtünk, örültem, amikor a kezembe került ez a darab.

– Mit látott benne? Bizonyára nem csak a szórakoztatás lehetőségét, mert abban az időben mindig kellett akadnia a háttérben vagy a mély rétegekben valamilyen „üzenetnek” is.

– A főszereplő tipikusan gátlásos, neurózisra hajlamos, művész-értelmiségi férfi, akit Woody Allen a filmjeiben és Kern a színpadon nagyszerűen megjelenít. Alkata nem is annyira ritkaság, mint az ember gondolná. A darab sok humorral mutatja meg ennek a típusnak a természetrajzát, amelyhez kicsit-nagyon magunkat is tartozónak véltük.

– Melyik a kedvenc poénja a darabban?

– Amikor Kernnek elmeséli az egyik hölgyszereplő, hogy B 12-es vitaminkúrán van, s erre Andris azt válaszolja: „Ismerem, anyámnak is adták.” Megkérdezi a hölgy, hogy régóta ismeri-e, mire Andris: „Anyámat? Egészen kiskorom óta.”

– Emlékszik még a bemutatóra, amely 1983-ban az akkor még ünnepnek számító november hetedikére esett?

– Nem a premier maradt meg bennem, hanem egy megnézés. Azt az eseményt hívjuk így, amikor a színház igazgatója és a rendezői gárda ismeri meg a készülő előadást. Szeretett mesterem és atyai jó barátom, Horvai István volt akkor a Vígszínház igazgatója. Ültem hátul az asszisztensemmel, akivel azt vártuk, hogy Horvai jókat fog nevetni. De nem reagált, egy hang sem kísérte a poénokat, néma csönd volt, Horvai csak görnyedten hajladozott. A darab rémes, fagyos hangulatban ment végig, s azt láttuk hátulról, hogy az igazgató egész idő alatt fészkelődik. Kérdeztük magunktól, hogy ez most nem jó, ez most megbukik? Végül megtudtuk, hogy Horvainak rettenetesen fájt a dereka, rátört a lumbágó, nem bírt nevetni a fájdalomtól.

– Mi a hosszas siker titka, hiszen nemzedékek nevettek ezen a darabon?

– Főképpen Kern Andris személyisége, az a szeretet, ami egész színészetét és pályáját körülveszi, de a szerzőn kívül természetesen nagyon sokan közrejátszottak abban, hogy az előadás minden estéje forró, hatásos és hangulatos legyen. Szerénytelenség volna magamat is megemlíteni, de Halász Jutka, Balázs Péter, Egri Márta, Hegyi Barbara nevét nem hagyhatom ki. Még Humphrey Bogart is beledolgozott ebbe; a darab főszereplője fantáziaképeiben mindegyre tőle, a kemény, férfias hősöket alakító színésztől akarja megtudni a sikeres férfiélet titkát. Folytatást a Művész Világ oldalán talál.

A darab november 29-én jubilál a Pesti Színházban.

Forrás: Vígszínház, OSZMI, Művész Világ, Színház.hu