Lapis Erikát, a Bartók Kamaraszínház társulatának tagját kérdezte a Dunaújvárosi Hírlap. Lapszemle.
A Dunaújvárosi Hírlap cikkéből:
"A színház az életem, az összes stílusával, kifejezésmódjával és szépségével együtt. De most úgy érzem, hogy talán kicsit sűrűbb az elvárás, mint amit ki tudok préselni magamból. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenhol 120 százalékon pörögjek, de nem lehet nap, nap után" - kezdte az interjút Lapis Erika. A színésznő elmondta, nagyon ügyesen kell beosztania a mentális energiáit ahhoz, hogy ne unja meg magát, és mások se unják meg őt.
"A Madách Színház egy nagyon jó kirándulás. Teljesen felvillanyozott, hogy új közegbe kerültem, ahol más a hierarchia. Más a csapat, és más alapokon szerveződik a színház. Zenés színházról beszélünk a Poligamy esetében. Elképesztő profizmus van. Mindenki minden egyes próbán maximálisan kisajtolja magából azt, ami benne van" - mesélt Lapis Erika budapesti vendégszerepléséreől.
Fotó: bartokszinhaz.hu
A kérdésre, nem vágyott-e már korábban arra, hogy a fővárosban játszon, a színésznő nemmel felelt. "Biztosan azt gondolják majd, hogy ez csak amolyan utólagos védekező mechanizmus. De én tényleg nem akartam mindenáron pesti színésznő lenni. Elvégeztem a Shakespeare Színiakadémiát, ott éltem Pesten, és láttam, hogy ez itt, még nem az én időm. De lehet, hogy soha nem is jön el. Most sokkal többet tudok tanulni vidéken. Semmit sem csinálnék másként, ha újrakezdhetném" - hangsúlyozta a Bartók Kamaraszínház tagja.
"Sosem kerestem mániákusan a szerepeimet, mintha engem választott volna mindig egy város, egy színház, egy darab, egy rendező. Jókor voltam az éppen jó helyen. Mindig utólag derül ki egy-egy szerepről, hogy ezt kellett volna meghatározni szerepálomnak" - vallja az interjúban Lapis Erika.
A teljes interjú a Dunaújvárosi Hírlapban olvasható.