A tizedik évében járó Örkény Színház alapító tagját, Bíró Krisztát kérdezte tartalmi partnerünk, a Fidelio. Lapszemle.
Bíró Kriszta az Örkény Színházi kezdetekről szólva elmondta: "Mácsai Pál hívott, akivel korábban dolgoztunk együtt a Madách Színházban A Tribádok éjszakájában, amit Kolos István rendezett. Ez volt a közös munka alapja. (…) Mácsai Pál kialakított egy társulatot, amelybe együttgondolkodó partnereket választott maga mellé, nem pedig apródokat, és velünk közösen jelölte ki az irányokat. Már ekkor látszott, hogy nem olyan lesz ez a színház, mint amilyen a Madách Kamara volt" - vélte a színésznő, akit arról is kérdeztek, mit jelen számára a társulati lét.
Bíró Kriszta a nőNyugat c. előadásban
"Nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal egymás mellett vagyunk, és mindent tudunk a másikról, hanem olyan kapcsolat, amelyben ismerjük annyira a másik sorsát, hogy tudjuk, mikor nem szabad valakinek az integritását megsérteni, és mikor van az, amikor viszont meg kell fogni a kezét, és segíteni kell neki. A társulati lét azt jelenti, hogy van egy csapat ember, akik nem feltétlenül a legjobb barátok, de nagyszerűen tudnak egymással dolgozni, mert közös az ízlésük. Tudnak egymásnak újat nyújtani egy-egy próbán, vagy előadáson" - fejtette ki a színésznő, aki szerint a színház kísérletező kedve a darabválsztásban is megmutatkozik. "Sokszor olyan anyaghoz is mer nyúlni a színház, amiről első blikkre könnyen gondolhatja az ember, hogy ugyan már, arra ki fog bejönni. És aztán mégis működik" - tette hozzá.
Annak kapcsán, hogy a kritikusok is elismerték különdíjukkal a Thália Színházban futó nőNyugat című előadását, amelyet ő állított össze, és amelyben szerepel is, elmondta: "Hogy érthetővé váljon, miért kezdett el foglalkoztatni a téma, a Nyugat 2008-1908 című előadásunk olvasópróbájáig kell visszanyúlni, ahol az anyag elolvasása után nem csak én, de a többiek is elcsodálkoztak rajta, hogy egy nő sincs benne. Ezt szóba is hoztuk, és az volt a válasz, hogy ez mégiscsak a fősodorról és a lap történetéről szól, úgyhogy végül mindössze egy levél került bele Kaffka Margittól, de több nő által írt szöveg nem. Engem viszont nagyon érdekelt, hogy milyen nők kötődtek még a Nyugathoz, elkezdtem foglalkozni ezzel, és egyszer csak felhívott Mácsai Pál, hogy ő is gondolkodott ezen a kérdésen, és nincs-e kedvem valami színpadi anyagot összerakni ebből. Úgyhogy nekiláttam, és majdnem két évig olvastam, válogattam, majd egy idő után bekapcsolódott a munkába Mácsai Pál, aki a nőNyugat rendezője, illetve Ari-Nagy Barbara dramaturg is, akinek nagyon sokat köszönhet a végleges példány és az előadás" - árulta el Bíró Kriszta, akinek nyáron jelent meg harmadik saját, Fércmű című kötete.
"Nem szoktam azt mondani magamról, hogy író vagyok. Nehéz önmagamat definiálni, mert alapvetően színésznek tartom magam, és nagyon elégedett is vagyok ezzel a státusszal. Nőíró? Távol álljon tőlem mindenféle rosszízű szüfrazsettség, de azért azt sem szoktuk mondani, hogy férfitraktoros, hanem csak annyit mondunk, traktoros. Azt sem mondjuk, hogy férfiügyvéd, vagy férfipék. Azt gondolom, hogy van jó író, meg rossz író, és ezen belül, hál' Istennek, vannak férfiak és nők, akik szerencsére különböznek egymástól, és ettől olyan érdekes a világ. Igen, nyilván vannak olyan témák, amelyek egészen másként hangoznak, ha ezt egy férfi vagy egy nő írja meg, de ez nem azt jelenti, hogy az egyik jobb vagy rosszabb, hanem azt jelenti, hogymás. És én szeretem, hogy van ez a másság" - magyarázta a színésznő.
A teljes interjút itt olvashatják.