Néhány évig fővárosi, független társulatokban játszott, az idei évadtól viszont a szülővárosa színházába szerződött Simkó Katalin. A színésznőt a boon.hu kérdezte. Lapszemle.
A színésznő elmesélte: a főiskola után egy rövid ideig Szolnokon, illetve a Katonában játszott, aztán a Maladype Társulat tagja lett. 2007-ben azonban megnézte az akkor alakult Forte Társulat első előadását, ami nagy hatást tett rá. "2007 tavaszán mutatott be egy előadást a Debreceni Csokonai Színház, A tavasz ébredését, amit Horváth Csaba rendező, koreográfus hozott létre. Ebből indult a Forte társulat, az ő vezetésével és az én néhány volt osztálytársammal. Megnéztem, és egészen lenyűgözött, annyira, hogy utána sírógörcsöt kaptam. Akkor még nem tudtam, hogy bármi közöm lesz a csapathoz, de onnantól kezdve mindig is vágytam velük dolgozni" - emlékezett Simkó Katalin.
Még ezen a tavaszon megkereste Horváth Csaba, hogy szeretné, ha beugrana a produkcióba. "Emlékszem, eufóriában úsztam akkor. (...) 2009-ben a Maladype Társulatból átmentem a Fortéba. Sok mindent végigcsináltunk együtt. Sokféle munkát létrehoztunk, sokféle perióduson, változáson keresztülmentünk Csabával. És valahogyan mindannyian össze is nőttünk érzelmileg" - mesélte a színésznő.
Simkó Katalin az elmúlt két évadban szabadúszóként dolgozott, és előfordult, hogy színházon kívül kellett munkát keresnie, hogy meg tudjon élni. Idén azonban úgy döntött, megkeresi Kiss Csaba miskolci igazgatót, aki szívesen fogadta. "Befelé próbáltam figyelni, és arra jutottam, hogy meg kell kockáztatni ezt a próbálkozást. Sok jót hallottam a miskolci színházról, érdekelni kezdett" - mondta Simkó Katalin. "Úgy éreztem, muszáj lenne nyitni, megismerni más embereket, más környezetet. Megtudni magamról, hogy tudok talpon maradni egy másfajta világban, ahol nem vesz körbe a régi ismeretség és a feltétlen bizalom védőhálója. És hogyan tudok működni, vagy akár tanulni egy másfajta színházi nyelvezetben" - fogalmazott a színésznő.
Arról, milyen a független társulati létből egy kőszínházba csöppenni, a színésznő így nyilatkozott: "Az, amit most csinálok, nagyban különbözik attól, amit az elmúlt években csináltam. A kőszínház és a független társulatok között óriási a különbség. De azt hiszem, egy megszokott, biztonságos világot időnként le kell rombolni, vagy legalábbis fel kell lazítani a határokat ahhoz, hogy új impulzusok, új emberi és szakmai hatások érjenek. Ez így egészséges."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.