Kilencven éve született a világhírű szoprán, Maria Callas. Rá emlékezünk.
Tények Maria Callas pályájáról:
1923. december 2-án született Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropulosz néven New Yorkban; a Callas nevet görög bevándorló apja vette fel, mert eredeti családnevüket senki sem tudta kiejteni. Szülei válása után, 1937-ben anyjával Görögországba költözött, ahol 1940-ben debütált az athéni operaházban. 1945-ben kért meghallgatást a Metropolitan igazgatójától, aki szerződtette volna, ám amikor a fiatal reménység nem vállalta a Pillangókisasszony és a Fidelio angol nyelvű előadását (inkább az Aidát és a Toscát énekelte volna olaszul), összetépte a papírt.
Éneklés helyett pincérkedett, gyermekekre vigyázott, de egyszer a várva várt felkérés is megérkezett: Veronában Ponchielli Giocondájának címszerepében kirobbanó sikert aratott. Nem sokkal első sikerei után Callas megismerkedett egy nála 30 évvel idősebb téglagyárossal, Battista Meneghinivel, aki férje és impresszáriója lett. Sorra hódította meg a világ leghíresebb operaházait, megesett, hogy egy hónap alatt énekelte el a torokpróbáló Normát, Aidát, Toscát. A Metropolitan Operában 1956 októberében lépett először színpadra Normaként.
Az új csillag színészileg is képezte magát, a neorealista rendező, Luchino Visconti volt a mestere, aki egyszer a legnagyobb tragikának nevezte.
| Maria átváltozásáról: "A túlsúlyos, ráadásul sokdioptriás szemüveget viselő csodaénekesnek nemcsak a külsejével, eleinte a hangjával is sok baja volt. „Una grande voce” – egy nagy hang –, mondta róla tanítómestere, Tullio Serafin, aki aztán fáradságos munkával megteremtette belőle a Nagy Callast, az isteni dívát. Tízévi kitartó gyakorlással, skálázással sikerült enyhíteni a regiszterek közötti kellemetlen hangtöréseket, de ezzel nem értek véget megpróbáltatásai. Nyomasztó súlyként nehezedett rá kövérsége és az, hogy szemüveg nélkül szinte vakon botorkál a színpadon, annyira rövidlátó volt. Az ötvenes évek elején hosszabb ideig tartózkodott Amerikában, és amikor visszatért Milánóba, nem lehetett ráismerni". (Forrás: Callas szerelmei - Vadas Zsuzsa) |
Alig két évtizednyi pályafutása során 529 előadáson 36 szerepet alakított, húsz teljes operafelvételt készített.
Három oktávnyi hangja a felső e-től az alsó f-ig terjedt, így a koloratúrszoprántól a drámai szopránig mindenre alkalmas volt. Ő próbálta először színészi játékkal megreformálni az olasz operát, köszönhetően a kiváló rendezőknek, Viscontinak és Franco Zeffirellinek, illetve Pasolininek, akivel 1969-ben filmet is forgatott, a Médeát.
Legszívesebben olyan érzelmekben gazdag asszonyok bőrébe bújt, akik meghalnak vagy ölnek szerelmükért, vígoperát csak kettőt vállalt (A sevillai borbély és A török Itáliában című Rossini-műveket).
Egészsége az ötvenes évek végére megrendült, sokak szerint túlzásba vitt fogyókúrái miatt. 1959-ben a bulvárlapok címoldalára került: elvált férjétől, és szenvedélyes viszonyt kezdett Arisztotelész Onasszisz görög hajómágnással, aki végül Jackie Kennedy miatt hagyta el.
1959-től jobbára csak koncerteket vállalt, operaszínpadra 1965-ben a londoni Covent Gardenben Toscaként lépett utoljára, a nagyközönségtől 1974 októberében Szapporóban búcsúzott.
Testi-lelki állapotának romlása miatt gyógyszereket szedett, 1970-ben túladagolás miatt kórházba is került, ekkor sokan öngyilkossági kísérletre gyanakodtak.
1977. szeptember 16-án halt meg Párizsban, a hivatalos közlemény szerint szívroham következtében. Hamvait két évvel később a görög tengerbe szórták.
Az opera koronázatlan királynőjéről 1994-ben Milánóban, 1997-ben Párizsban teret neveztek el, életéről Mesterkurzus címmel Terence McNally írt színdarabot. 2002-ben a francia Fanny Ardant főszereplésével film készült róla Mindörökké Callas címmel, amely egy sebezhető embert mutatott be életének válsághelyzetében, akkor, amikor hangja már nem engedelmeskedik neki.
| 2000-ben árverésre bocsátották Maria Callas személyes tárgyait Párizsban. A bevétel - 9,3 millió frank - meghaladta az előzetes várakozásokat. A legdrágábbnak Callas egy kabalaképe, egy ismeretlen, 18. századi olasz festőnek a Szent Családot ábrázoló festménye bizonyult. A képet Callas későbbi férjétől, Meneghinitől kapta 1947 augusztusában, Veronában ama fellépése - Ponchielli Giocondájában - előtt, amely végül nemzetközi hírnevét megalapozta. A siker után Callas a fényképméretű műalkotást minden fellépésére magával vitte, s az öltözőjében tartotta. Előfordult, hogy ha otthon felejtette, magánrepülőt küldött érte, és csak akkor lépett a színpadra, amikor kezébe vehette. A képet most egy névtelenségbe burkolózó európai műgyűjtő vehette birtokba 900 ezer frankért. A műkonty 143 ezerért kelt el, a dán királyi udvar szállítójától származó vállkendő 330 ezerért, a kimonó 40 ezerért. (Forrás: Árverésen a Callas hagyaték) |
Maria Callas életéről képekben:
1.
2.
3.
4
5
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
3.
14. Maria Callas, Luchino Visconti és Leonard Bernstein
15. Elisabeth Schwarzkopf és Maria Callas
16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
27. Grace Kelly-vel
28.
29.
30.
31.
32.
33.
34. Pier Paolo Pasolini, Franco Rossellini, and Maria Callas.
35.
36. Audrey Hepburn-nel
37.
38.
39.
"Nem vagyok egy angyal és nem is szeretnék úgy tenni. Ez nem az egyik szerepem. Viszont ördög sem vagyok. Én egy nő és egy komoly művész vagyok, és szeretném, ha így ítélnének meg". (Maria Callas)
Forrás: Színház.hu, MTI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.