Keresztes Gábor zeneszerző novemberben vehette át a Junior Prima Díjat. A Szputnyik társulatának tagja rövid interjúban mesélt a munkájáról Rácz Annának.
„A legtöbb előadásunkban alig van csend, így ritka, amikor én nem csinálok semmit a háttérben.”
Milyen hangszeren játszol, írsz?
- Gyerekként zongorán kezdtem el játszani, és a mai napig ezen írom a zenéket. Sokszor meg kell szólaltatnom más hangszereket is, de zongorában vagyok a leginkább otthon.
Milyen feladatok kínálkozhatnak egy zeneszerzőnek egy színházi előadásban?
- Nehéz összefoglalni a feladataimat, de tulajdonképpen az összes zörejt, az összes hangot, hangeseményt, ami megszólal egy előadásban, én hozom létre. Éppen ezért nagyon sokféle tud lenni a munkám. Sokszor zenét kell írnom egy-egy jelenethez, vagy atmoszférához, a díszletben lévő tárgyak hangjait vagy elemeltebb, illúziókeltő hangokat kell létrehoznom. Az is nagyon izgalmas, amikor azt kell kitalálni, hogy hova lehet hangfalakat elrejteni, beépíteni a díszletbe úgy, hogy a néző ne lássa, viszont egyszercsak azon kapja magát, hogy minden megszólal a díszletben. A legtöbb előadásunkban alig van csend, így ritka, amikor én nem csinálok semmit a háttérben.
Hogyan születnek ezek a zenék és zörejek? Mennyire alkothatsz szabadon?
- Általában úgy dolgozom, hogy ott vagyok minden próbán, így aztán folyton a rendező rendelkezésére állok. Bodó Viktorral már elég jól kialakult a munkamódszerünk. Nagyon gyorsan tudunk együtt dolgozni, ha kér egy hangot, akkor az rövid időn belül ott is van. Részt vettem a Szputnyik megalakuláskor indított workshopon, azóta vagyunk kollegák, mára már összecsiszolódott a kettőnk munkája. Más rendezőkkel dolgozni persze mindig jó kis ismerkedés, kaland, nagyon izgalmas, hogy mit tudunk egymásból kihozni. Általában elég nagy szabadságot kapok a munkámhoz. Ha a rendező kér valamit, például, szeretné egy összeomló ház hangját hallani, én azt létrehozom, de annak ezer módja van, hogy hogyan is csinálom meg, tehát lubickolhatok a hangokban.
Mennyi külsős munkát vállalsz a Szputnyik mellett?
- A Szputnyik mellett sokszor nem sokminden fér bele az időmbe. Viktorral dolgozni egész embert igényel, ezért nagyon nehéz felelősséget vállalni más munkákért. De azért hívnak máshova, de az, hogy igent mondok-e attól függ, mennyire vesz igénybe egy-egy külsős feladat.
Mennyi időd marad a saját zenédre?
- Egyre kevesebb idő jut magamnak zenéket írni. Előfordul az is, hogy hiányzik az önmagáért való munka, de ez azon is múlik, hogy éppen min dolgozom. Ha már nagyon régóta nem írtam olyan zenét, amilyet magamnak csinálnék, akkor hiányzik, hogy legyen egy pár napom, amikor csak befelé koncentrálhatok. De szerencsére a munkabeli zene többnyire közel áll ahhoz a világhoz, amit egyébként megalkotnék.
Filmzenét is szereztél már. Miben más filmhez írni, mint egy színházi előadáshoz?
- Legutóbb az Isteni műszak zenéjét írtam, ami egy év alatt készült el. Sokkal több időt vett igénybe, mint amennyi egy előadásnál rendelkezésemre áll, így alaposabb tudtam lenni, volt alkalmam elmélyülni a részletekben. Egy filmben sok olyan momentum van, ami zenei aláfestést igényel, ráadásul olyan összetett zenei aláfestést, amit színházban nagyon nehéz lenne kivitelezni. Egy lassított jelenet vagy egy közeli másfajta zenét igényel, mint egy színházi atmoszféra, hiszen nagyon nehéz ugyanazt a hatást elérni színpadon, mint filmen, és ez a zenére is hat. De a zeneírás az zeneírás, a lényegi élmény alapvetően ugyanaz.
Min dolgozol most?
- Nemrég volt a bemutatója a Lenz című előadásnak, és már elindult A revizor és a Párnaember próbafolyamata. A revizorban én a hangért fogok felelni, a zenéért nem. A Párnaembernek valószínűleg filmes hangulata lesz – ami nekem nagyon izgalmas feladat-, de mivel még csak most kezdtünk el ezeken az előadásokon dolgozni, keveset tudok róluk mondani.
Mit éreztél amikor megkaptad a Junior Prima Díjat?
- Amikor megtudtam, hogy jelölve vagyok, természetesen nagyon örültem, amikor pedig megkaptam a díjat, az öröm csak fokozódott... Hát nagyon jól esik... Ez egy üzenet, azt jelenti, hogy figyelnek, és hogy többeknek tetszik, amit csinálok. Boldog vagyok ettől, és szíves-örömest fogom folytatni a munkámat.
Az interjút készítette: Rácz Anna
Forrás: Szputnyik Társulat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.