Kézről kézre - Feydeau-bohózat Miskolcon

December 6-án tartotta az idei negyedik nagyszínpadi bemutatóját a Miskolci Nemzeti Színház. Ezúttal a francia bohózat egyik klasszikus darabja, Georges Feydeau Kézről kézre című vígjátéka került színre, Hamvai Kornél fordításában, Keszég László rendezésében.

A darabról és a szerzőről:

 

A századforduló Párizsában játszódó történet szerint Alcide Chanal egy véletlenül hangfelvételre állított gramofon jóvoltából visszahallgatja, hogy felesége és hajdani iskolatársa légyottot beszélnek meg. Az apró technikai malőr botrányok sorozatát indítja el, a teljes őrülethez azonban kell még egy alkoholmámorban úszó ipari kém, egy a szerelemtől makogó politikus, egy férjét halottnak vélő feleség, egy rajongó házibarát és egy fontoskodó rendőrnyomozó is. Szerencsére Feydeau-nál mindenki kéznél van, így dominóként borulhatnak a házasságok, és kézről kézre járhatnak az asszonyok.

 

EDV 6932

Fotó: Éder Vera

 

George Léon Jules Marie Feydeau (1862-1921) olyan korban élt, amikor sosem látott társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül Európa. Ott lakott a meglódult világ szívében, Párizsban, ezen belül is az egyik előkelő negyedben. Jól nősült, négy gyermeket nemzett, esténként a Maximban pezsgőzött, vagy a kaszinóban kártyázott, éjszakánként pedig ellátogatott szeretőihez. Több, mint hatvan bohózatot írt. Jó sora azonban szinte egyidőben ért véget az úgynevezett "Belle Époque-kal", a Boldog Békeidővel: hosszas betegség után, a szifilisztől megbomlott elmével halt meg egy intézetben, 1921-ben.

1904-ben, amikor már sikeres, sőt világhírű bulvárszerző volt, különköltözött a feleségétől, és megírta a Kézről kézre című új darabját. Ady Endre épp Párizsban volt, megnézte az előadást a Théatre des Nouveautés-ban (a premiert követő napon), és ezt írta (négy nappal később) a Pesti Napló 1904. március 6-i számában: "Ez a bolond darab nem nagyon értelmes, éppen nem morális, alig hogy kulisszákra érdemes, de gonosz, bolondos könnyűségében olyan merészen kacérkodik néha a legszivárványosabb filozófiával, sőt magával az irodalommal, hogy az ember dühöng önmaga ellen, amiért ezt – észreveszi."

Keszég László rendező a próbákról és a szerzőről:

 

"Feydeau-t azért jó próbálni, mert olyan, mint egy kotta, szinte mindent előre meghatároz, és ehhez a kottához érdemes tartanod magad. Az én ízlésemhez ez közel áll. De ebben rejlik a nehézsége is, mert a kottaszerűség az első, a második, sőt a harmadik ránézésre is a fantáziát akadályozó tényező. Technikailag nagyon nagy követelmények elé állítja az előadókat, ezért óvatosan kell barátkozni vele. Rengeteg türelem kell hozzá – talán ez a legnehezebb benne –, de mégis folyamatosan csinálni kell, mert olyan, mint a sport: ha nem edzel, akkor nem tudsz formába lendülni. Nem ismerem Feydeau összes darabját, de ismerek párat, és azokhoz képest a Kézről kézre attól különleges, ahogyan az egy évvel később játszódó negyedik felvonással bezárja a történet körét. Itt mintha lélektanilag is elég mélyre menne. Számomra új felfedezés, hogy Feydeau még a pszichológiához is ért. Abban pedig igazán egyedülálló, ahogy tökéletes szimbiózist hoz létre a cselekménybonyolítás és a fizikai akció között. Nála minden egyes »nekimegy a falnak«, »leesik a székről«, »csókot dob, majd átszellemülten ráharap az ujjaira«, szóval ez mind a legjobb helyen van. Ebben a legnagyobb. Nemhiába játsszák világszerte száz színházban minden este. A szaktudás fontos, az ösztönnel legalább egyenrangú. Számomra csak az az előadás érvényes, amelyben mindkettő benne van."

 

Az előadásról képekben:

Fotók: Éder Vera

 

Kocsis Pasztor foto EderVera 

1.

Kocsis Zayzon foto EdeerVera

2.

RusznakAndras foto EderVera

3.

Salat Czako Szatmari Szegedi Cservenak foto EderVera

4.

Ullmann Pasztor Kocsis foto EderVera

5.

Zayzon Kocsis Ullmann foto EderVEra

6.

Kocsis Czako foto EderVera

7.

Georges Feydeau:

Kézről kézre

Bohózat két részben

Fordította: Hamvai Kornél

Szereplők:

Alcide Chanal: Pásztor Pál
Francine, a felesége: Ullmann Mónika
Émile Renaux: Kocsis Pál Jászai-díjas
Sophie, a felesége: Czakó Julianna
Hubertin: Zayzon Zsolt
Coustouillu, politikus: Rusznák András
Planteloup, nyomozó: Szatmári György
Belgence: Salat Lehel
Auguste: Bősze György
Germal, rendőr: Kincses Károly
Lapige, kőműves: Cservenák Vilmos
Étienne: Osváth Tibor

A zenei felvételt készítette: Szesztai Dávid
Zenészek: Szesztai Dávid és Kézdy Luca
Díszlettervező: Árvay György Jászai-díjas
Jelmeztervező: Szűcs Edit
Zene: Szesztai Dávid
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Ügyelő: Együd Tünde
Súgó: Bíró Klára
Rendezőasszisztens: Radnai Erika

Rendező: Keszég László

Bemutató: december 6., 19:00, Nagyszínház
 További előadások:
december 7. 17:00,
december 11., 12., 21. 19:00
 

süti beállítások módosítása