„Ne dumálj, hanem rendezz valamit” – Koltai Róbert válaszolt

November 29-én mutatta be a szombathelyi színház Füst Milán Máli néni című darabját - ennek kapcsán kérdezte a Vas Népe Online az előadás rendezőjét, Koltai Róbertet. 

„Bár előadásokat, filmeket is rendeztem - nem egyet, nem kettőt -, elsősorban színésznek számítok. Ezért örülök annak, hogy Jordán Tamás, akivel nem is a kaposvári korszakból, hanem még előbbről datálódik a barátságunk, végre rendezőként gondolt rám” – fogalmazott Koltai Róbert.

„Érdekes módon a  filmjeimben mindig nagyon benne vagyok: az ötletelésben, a forgatókönyvíróval való együttműködésben, az utómunkában; sokszor saját történetből indulok ki, tehát még írói feladatot is vállalok. Színházba viszont (...) még soha nem kopogtam be azzal, hogy ezt vagy azt a darabot nagyon szeretném színre vinni, soha nem törtem a fejem ilyesmin. Színházi rendezést mindig felkérésre vállaltam - ahogy most is, nagy örömmel.(...) Ha hívnak, szerintem elsősorban azért hívnak, mert - ezt határozottan tudom - van valamiféle csapatképző, csapatösszehozó tehetségem, pedagógiai hajlamom” – tette hozzá Koltai Róbert. 

Arra a kérdésre, hogy anno, a Csiky Gergely Színház tagjaként hogyan indult rendezői pályája, Koltai Róbert így válaszolt: „Babarczy rendszeresen leszúrt, hogy ne instruáljam a többieket. Mert próba közben mindig mondanom kellett valamit. Amikor láttam a halálbiztos megoldást, akkor soha nem bírtam ki, hogy ne mondjam ki hangosan. Amikor meg rendez az ember, egyenesen kötelessége megtalálni a legjobb megoldásokat. Úgyhogy Babarczy egyszer azt mondta: »Akkor ne dumálj, hanem rendezz valamit.« Így kezdődött.”

Koltai Róbertet a szombathelyi társulattal való együtműködéséről is kérdezték. „Kiss Marival sok közös filmünk volt, ezek mind szép és fontos emlékek. Az meg külön szép történet, ahogy Kertész Péter belekerült az előadásba. (...) Amikor Novák bácsi - Máli néni férje - szóba került, én azonnal Kertész Péterre gondoltam, de nem volt időm kimondani, mert Tamás megelőzött: »Mit szólnál, ha meghívnánk Kertész Pétert?« Boldog voltam, ahogy úgy látom, most Péter is az. Hatvan éve a barátom, mindig jó színész volt (...)

De nemcsak azért volt nagyon jó ez a próbaidőszak, mert régi kollégákal találkothattam újra, hanem azért is, mert megismerhettem a társulat nagyszerű fiataljait: Nagy Cilit, Kálmánchelyi Zolit, Csonka Szilvit. És hát itt van Orosz Robi, akit szintén nem most ismertem meg, viszont le vagyok nyűgözve tőle: a finom humorától, a ritmusérzékétől (...) Robit kicsit a reinkarnációmnak érzem” – mesélte a színész-rendező. 

Az interjúban Koltai Róbert közelgő, 70. születésnapja is szóba került: „Nem a mindennapok veszélyesek, hanem a holnapok, Hogy egészség legyen. A Balfácán...-t tizenhat éve játszom Pesten, egy száguldás az egész előadás. Nagyon összeszokott csapat, már összemondanunk sem kell a szöveget, értjük egymást. (...) Csak most már időről időre egyikünk-másikunk kórházba kerül. Mondjuk kap egy pacemakert. Amíg így vagyok, addig boldogság. A születésnap figyelmeztetés: hogy ne bízzam el magam nagyon. (...)

A közönség már régen döntött rólam - a színészetemről, a filmjeimről - és most már a szakmai elit ezzel ellentétes véleménye sem okoz keserűséget. Túl vagyok rajta. Csákányi Laci bácsi Kossuth-díj nélkül halt meg  - és nála jobb színész nem volt, az biztos. Őze Lajosnál se. Ha innen nézzük, a Kossuth-díjjal ki nem tüntetett színészek társasága rendkívül jó társaság” – fogalmazott az alkotó. 

A teljes interjú itt olvasható.